Kínában az 1970-es évek óta törvény szabályozza a családtervezést, s az állam az egygyermekes családmodellt támogatja (a városokban egy, vidéken két gyereket engedélyeznek családonként). Akik megszegték a családtervezési törvényeket, azok súlyos bírságokra számíthattak. A születésszabályozással az évtizedek folyamán több százmillió gyerek születését akadályozták meg. Az 1970-es években száz kínai nő átlagosan 580 gyereket szült, mára ez a szám 180-ra csökkent. Ám ahhoz, hogy a népesség száma stagnáljon, ne nőjön, vagy csökkenjen legalább 210 gyereknek kellene száz anyára jutnia. Mivel ezt a számot régóta nem éri el a kínai születésszám, a társadalom egyre jobban öregszik, mely a közeljövőben – a társadalombiztosítási rendszer fejletlensége miatt is – komoly problémákat fog eredményezni. Ráadásul a gyerekek nagyobb része fiú, mivel a kínai családok a fiúgyereket részesítik előnyben, ha már csak egy gyereket lehet vállalni. Ez viszont vészesen eltorzította a nemi arányokat, egyre jelentősebb a nőhiány, mely a további reprodukciót is gátolja. S ez egy olyan országban, mely a prognózisok szerint 2033-ra eléri a 1,5 milliárdos lakosságszámot, komoly demográfiai és szociális problémákat élez ki. Ugyanakkor a családtervezési törvények betartatása is egyre komolyabb akadályokba ütközik a hatalmas népvándorlás miatt. Becslések szerint legalább 150 millió ember vándorolt a tengerparti sáv városaiba, hogy munkát és megélhetést találjon, ami a kínai adminisztráció számára is komoly kihívást jelent. Mindenestre a kormánynak valamit tenni kell, hogy a szociális időzített bombát idejében hatástalanítsa!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.