A nemzetközi pénzügyi válság elérte Kínát, s a kínai gazdaság is lassulni kezdett. 2001 novembere óta a kínai ipar termelése előző évhez viszonyított bővülése 2008 októberében volt először 10 százalék alatt (mindössze 8,2 százalékkal nőtt), elsősorban az exportlehetőségek szűkülése miatt. A kínai GDP növekedése 2008-ban 10 százalék alatt várható, mely öt éve a legalacsonyabbnak ígérkezik (2007-ben a kínai GDP átlagosan 11,9 százalékkal bővült, ezzel az IMF szerint a globális növekedés 27 (!) százalékát adta, s 1994 óta a leggyorsabb növekedési ütemet jelentette Kínán belül, de ötödik éve nőtt legalább 10 százalékkal a kínai gazdaság). 2009-re a prognózisok szerint a kínai növekedés mértéke a két évtizedes mélypontként értékelhető 7,5 százalékos növekedést fogja csupán elérni.

Hiszen, nincs aki, megvegye a kínai árukat, mely igen érzékenyen érinti az exportra épülő gazdaságot. Ennek következtében Kínában is megindultak a gyárbezárások, leépítések, növekszik a munkanélküliség, ami gyakran nem is jelenik meg a statisztikákban, mert nagy számban bocsátják el a feketén dolgozókat. S a 2007 végén indult tendencia sem áll meg, a nagy munkaigényű folyamatok továbbvándorlása folyamatos a még olcsóbb országok felé.

Kínában, a kilencvenes években az állami vállalatok átalakítása okozott hasonló munkanélküliségi hullámot, mintegy 30 millió munkavállaló veszítette el munkáját az állami szektor reformjának „köszönhetően”. Ma viszont a versenyszférát érte el a válság, a munkanélkülivé válók nagy része a globális piaci ingadozásoknak kitett magánvállalatok alkalmazottja, s a munkanélküliség az eddig prosperáló tengerparti zónákban indult növekedésnek. Az utóbbi időben hozott szigorító intézkedések miatt amúgy is sok külföldi cég ellehetetlenült Kínában. Némelyik már régóta fontolgatja, hogy Vietnamba vagy Indonéziába telepíti át termelése egy részét, s ezt a gondolkozást a válság most felgyorsíthatja.

A válság jelei Kínában is országszerte, különféle szektorokban jelentkeznek. Egymást érik az alapanyaggyártó iparvállalatok termelést visszafogó bejelentései (az Aluminium Corporation of China 18, a Jincsuan nikkelgyár 17 százalékkal fogja vissza termelését az év végéig, hasonló lépéseket fontolgat a Baosteel acélgyártó cég is). Az olimpiai játékok révén felfutó turisztikai ágazat is problémákkal küzd. Pekingben és Sanghajban az elmúlt években ötszörösére növelték a luxusszállodák számát, ám kihasználtságuk már az 50 százalékot sem éri el. A légi közlekedésben az egy évvel korábbi utasszámhoz képest 10-20 százalékkal regisztráltak kevesebbet. Az eddig sikert-sikerre halmozó internetes cégek is nehézségekkel küzdenek. Az E-House China internetes ingatlanközvetítőnek például az amerikai elektronikus piacon, a Nasdaqon történt januári bejegyzése óta hatodára csökkent az értéke. A legnagyobbat persze a bankok bukták, még a kisebb pénzintézetek is dollártízmilliárdokat veszítettek. Az utóbbi évek tőkefelhalmozása révén a nagybankok helyzete azonban biztosnak tekinthető. Kedvező jel, hogy felgyorsulni látszik a külföldi bankok nehézségeiből okuló bankszektor modernizálása.

A kínai kormány érzékelvén e problémákat igyekszik beavatkozni a kedvezőtlen piaci folyamatokba, s az elmúlt napokban meghirdetett gazdaságélénkítő programjának keretében 2010-ig 4 ezer milliárd jüan (586 milliárd dollár) beruházást hajt végre a hazai kereslet élénkítésére, a hazai piac bővítésére. Ez az összeg Kína 2007-es GDP-jének közel ötödét jelenti.  A kormány gyors és nagy összegű állami beruházásokat helyezett kilátásba 2010-ig: elsősorban vidéki lakásépítést, infrastruktúra-fejlesztést, a beruházások ösztönzését és földrengés utáni újjáépítést (még 2008 hátralévő hónapjaiban 100 milliárd jüant e célokra fordítanak). A kormány bízik abban, hogy e csomag révén legalább 2 százalékponttal gyorsíthatja a növekedést.

A vállalati beruházásokat adócsökkentéssel próbálják felpörgetni, a földművesek számára megemelik a gabona felvásárlási árát és a szubvenciókat, az alacsony jövedelmű vidéki háztartásoknak az eddiginél több támogatást folyósítanak. A bankok számára előírták a kisvállalkozói hitelek feltételeinek enyhítését, és könnyebben juthatnak kölcsönhöz a cégek, ha műszaki innovációt akarnak finanszírozni.

E döntések hátterében persze a gazdasági mellett politikai megfontolások is meghúzódnak, a kínai vezetés tart attól, hogy a növekedés lefékeződése lakossági elégedetlenséggel is járhat, az amúgy is igen elmélyült társadalmi egyenlőtlenségek válsághelyzetben sokkal komolyabb konfliktusforrásként jelentkeznek.

De nemcsak Kínának van szüksége a gazdasági növekedés fenntartására, hanem az egész világnak. Számos vélemény szerint a világválság megoldásának az egyik legfontosabb kulcskérdése a kínai gazdaság fellendítése. Ha Kína is leáll, vége mindennek…