Mao lábnyomában

Az 1989. évi Tienanmen téri eseményekről képekben itt.

Kína már annyi szenet fogyaszt, hogy nemcsak a világ legnagyobb termelője, a világtermelés közel felével (2013: 3,7 Mrd t), hanem ennél még többet igényel, s már a világ legnagyobb szénimportőre is. A szenet főleg Indonéziából és Ausztráliából veszi, de japán, India, Korea és Tajvan, a világ 2-5. legnagyobb importőrei is erre a szénre fenik a fogukat. tehát nagyon megy a pacifikus szénbiznisz, de meddig. A jövő kétséges csillogásáról egy remek cikk itt.

Amikor hatástanulmányok nélkül hoznak döntéseket: Mao nem készített kockázatelemzést, s 40 millióan itták meg ennek a  levét. Erről itt.

Kína hatalmas palagázkészletekkel rendelkezik, ami a jövőt megalapozhatja, de komoly vízellátási problémát is eredményezhet. Eközben Hszincsiang egyre jelentősebb energiaiparral rendelkezik, a környezetszennyezés egyre inkább sújtja. Innen tervezik Peking széngázzal történő ellátását, hátha ez megtisztítja a főváros levegőjét. Ezekről itt és itt. S egy infógrafika.

Néhány térkép arról, hogy erősödik a  globalizáció a világban, benne Kína helyzetének változása is felfedezhető.

Kína a megújuló energiákba, különösen a napenergiába is rengeteget fektet, ahogy ez itt olvasható.

Dübörögnek a kínai cégek Magyarországon.

2014-ben a kínai minimálbér már óránként 1 és 2 euró közötti, ami megfelel a 2 eurós magyar (közmunkás és normál) minimálbérnek. Lásd még itt és az eredetit itt.

Kína megelőzte Európát és az USA-t a megújuló-energetikai beruházások volumene tekintetében. Bővebben itt.

Már több mint 400 ezer kínai diák tanul külföldön (ez a világ összes külföldön tanuló hallgatóinak 15 százaléka), ennek több mint fele az USA-ban tanul. Bővebben itt.

25 éve zajlottak a Tienanmen téri események. Érdekes képösszeállítás itt.

Hamarosan Kína a legnagyobb GDP termelő: 

Itt.

Guiyu borzalmai képekben itt.

A kínai fejlődés mellékzöngéiről egy színes válogatás látható itt.

A kínai hadi kiadások növekedéséről itt lehet olvasni egy érdekes cikket.

Ritka hogy a ritkaföldfémek súlya ennyit nyom a latban, de nagyon érdekes, hogy e néhány tonnányi fém, milyen súlyt tölt be a világgazdaságban és világpolitikában. Elgondolkodtató cikk.

Az elmúlt évtizedekben a világ minden táján befejezték e fémek bányászatát, mert Kínában olyan tömegben állt rendelkezésre, s annyira olcsón termelték ki, hogy már nem érte meg nekik a hazai termelés. Senki nem foglalkozott a termelés stratégiai kérdéseivel. Számos területen történik ugyanez, a kínai technológiai invázió stratégiai-gazdasági-politikai hatásaira pedig gyakran későn figyel fel a világ...

Kína hatalmas devizatartaléka nagyon sok mindenre elegendő. Ezek között is elsőként kell említeni a kínai gazdaság nyersanyag-szükségletének hosszú távú kielégítését és a kínai exporttermékek piacának hosszú távú biztosítását, mely már évek óta a kínai külgazdasági politikában is a legfőbb prioritásnak tekinthető. Folyamatosan nőtt a szállítási és kitermelési megállapodások száma és értéke. Újabb jelenségnek tekinthető a külföldi gazdasági pozíciók javítására való törekvés a feldolgozóipari és szolgáltató szektorbéli befektetések révén. Korábban ezek a tendenciák elsősorban a fejlődő országokban történő, és gyorsan növekvő jelenléten alapult, melyet néhányan már a világ újrafelosztásával kapcsolnak össze. Az energetikai beruházások terén például a fő célországnak Oroszország mellett Kazahsztán, Irán, Venezuela és Szudán tekinthető. A fejlett tőkés országokban a kínai tőke megjelenése korántsem ilyen volumenű, és csak egy-egy nagyobb tranzakció kapott nagyobb visszhangot (Lenovo-IBM, Nanjing Auto – MG Rover). Igaz ezek mellett azért a kínai tőke, ha kevésbé látványosan, de már szerzett bizonyos pozíciókat. Nagy-Britanniában például már a válság előtt csak Londonban 22 jelentősebb kínai beruházás működött, Északkelet-Angliában pedig további 20.

Az elmúlt időszakban azonban egyre gyakrabban jelennek meg kínai befektetésekkel kapcsolatos hírek – sokan a válságból való kilábalásban is a kínai tőkétől várják a megoldást. Számos emblematikus világmárka kapcsán jelenik meg a kínai érdeklődés, s egyre több fejlett országbeli tenderen diadalmaskodnak a kínai vállalatok.

Világszenzáció lenne, ha a hat legnagyobb kínai autógyártó közé tartó Changan Automobile felvásárolná amerikai partnere, a Ford portfóliójába tartozó Volvot. Épp a Ford nyerte meg nemrég a craiovai autógyár privatizációját, egy kínai vetélytársat, a Chery-t lekörözve. A Rover már kínai tulajdonban van, s egyre gyakrabban hallani arról, hogy a Dongfeng Detroitban készül valami igazán nagy dobásra. Korábban a Chery kapcsán is megjelent egy amerikai autómárka megvásárlásának a híre, de ezt a kínai cég egyelőre cáfolta.

Ugyancsak friss hír, hogy Görögországban is megvetette a lábát a kínai tőke. Az állami tulajdonú Cosco Pacific 2009. októberétől 35 évre koncesszióba veszi a pireuszi kikötő üzemeltetését, melyet a Távol-Kelet és Kelet-Európa közötti konténerforgalom csomópontjává fog kiépíteni.

Az elmúlt években iszonyatos ütemben megindult a kínai tőkekivitel, s az előrejelzések szerint öt év múlva Kína lesz a világ ötödik legnagyobb tőke-exportőre az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország és Japán után. A kínai tőke 60%-a ma Ázsiába megy, 16% Latin-Amerikába, 7–7% Észak-Amerikába és Afrikába, 6% Európába és megközelítőleg 4% Ausztráliába és Új-Zélandra irányul.

Ezek az arányok azonban alaposan módosulhatnak. Hiszen Kína közel 1900 milliárd dolláros devizatartaléka is jelzi, hogy a tőkefelhalmozás jelentős befektetési lehetőségeket tartogat, s eljött a pillanat, amikor a fejlett országok cégeinek is hirtelen nagy mennyiségű tőkebevonásra van szüksége. S ha ez a hitelválság idején nehezen megy a bankokon keresztül, akkor más befektető után kell nézni. S ez többek között, de mindenek előtt Kína lehet. Egy-két éven belül el fogunk ámulni…

A válság végérvényesen elérte Kínát is. Egy ennyire exportorientált gazdaság nem tud kívül maradni a világgazdaságban lejátszódó eseményekből, hiszen annak minden rezdülése visszahat rá. Látjuk ezt Magyarország esetében is...

Ahogy lecsökken a világgazdaság felvevőképessége, úgy esik vissza a világ műhelyének, Kínának a kivitele, s belső kereslet redukálása értelemszerűen a behozatalban is csökkenést idéz elő. Mindez a gazdasági növekedés lanyhulásában is jelentkezik. S ha a világgazdasági növekedés egyik motorja nem pörög…

Novemberben az elmúlt év hasonló időszakához képest 2,2 százalékkal csökkent a Kínából kiinduló export. Ilyen mértékű zuhanásra 1999 óta nem volt példa, s a hitelek befagyasztása tovább nehezíti a kínai exportőrök dolgát. Az import 18 százalékos csökkenése pedig hovatovább a legnagyobb a mérések eddigi történetében.

A Világbank 2009-re 7,5 százalékos növekedést prognosztizál az idei 9.4 százalékhoz képest, mely az elmúlt húsz év leggyengébb gazdasági növekedését jelentené Kínában. S ez a relatíve alacsony növekedési ráta a munkaerőpiac gyorsabb bővülése miatt már szociális feszültségek forrása lehet. A korábbi tapasztalatok azt mutatták, hogy minimum 8 százalékos GDP-növekedés szükséges az évente megjelenő 20 millió új álláskereső munkához juttatásához. Ráadásul az export befagyása elbocsátási hullámokhoz vezet, melyek szintén tömeges tüntetéseket eredményeznek, elsősorban a vidéki térségekben, ahová a központokból a válságot igyekeznek áttolni – a munkanélküliség elsősorban itt fokozódik.

A recesszió a pénzügyi szektorban még inkább érződik, fokozódik a deflációtól való félelem. Miközben a jüan árfolyama mélyrepülésbe kezdett. Mindezek a reálgazdaságban is megjelentek, az ingatlanárak egyes városokban már 30-40 százalékkal estek.

A kínai kormány igyekszik elejét venni a válságnak. A 2010-ig szóló, 586 milliárd dolláros konjunktúraélénkítő csomag elsősorban a belső fogyasztást igyekszik erősíteni ( a GDP-nek mindössze egyharmadát adja a belföldi lakossági fogyasztás). Infrastruktúra fejlesztő programok indulnak, a földrengés sújtotta vidékek újjáépítésére is jelentős forrásokat csoportosítottak át, a háztartási készülékek vásárlásának állami támogatásával pedig a lakossági fogyasztást igyekeznek felpörgetni.

Mi lesz Kínával a világpiac nélkül?

A külső kiadások további megnyirbálása révén javulhat ugyan a kínai gazdaság pozíciója, ez viszont a világgazdaságra legalább annyira kihat, mint a kínai export visszaesése.

A legjobb példát a repülőgépipar szolgáltatja. A kínai állami légitársaságok visszavonták korábban leadott repülőgép-megrendeléseiket, mellyel nemcsak néhány üzemet, hanem a globális repülőgépgyártást is válságba sodorják. Különösen az amúgy is problémákkal küzdő európai gyártókat hozhatja kritikus helyzetbe a kormánydöntés, mert ők a kínai (s más feltörekvő) piactól várták sorsuk jobbra fordulását. Ez a döntés csak az Airbus esetében több mint 400 repülőgépet jelent.

Mi lesz a világgal a kínai piac nélkül?

Kína világgazdasági súlya a válság idején méginkább láthatóvá válik. Megmentheti-e a világot bárki is az egyre mélyülő válságtól?

A szén-dioxid-kibocsátók rangsorában Kína tavaly átvette a vezető helyet az Amerikai Egyesült Államoktól, bár az egy főre jutó kibocsátás tekintetében az USA mellett még Nagy-Britannia is megelőzi, s a fejenkénti kibocsátás csupán egyötöde az amerikai értékeknek.

A szén-dioxid kibocsátás gyors növekedésének hátterében elsősorban a gazdasági növekedés nagy energiaigényét kétharmad részben kielégítő szénerőművek állnak, s Kína erős szénfüggősége megnehezíti az üvegházhatású gázok termelésének mérséklését.

Kína ugyan aláírta a szén-dioxid-kibocsátást korlátozó kiotói szerződést, de fejlődő országként rá ez nem kötelező érvényű. Ennek ellenére Kína energiafogyasztásának csökkentését a GDP egységére vonatkozóan 20%-ban határozták meg 2006 és 2010 között. Azaz egységnyi GDP előállítása egyre kisebb energiafelhasználással fog történni. A gazdasági növekedés dinamikája miatt azonban ezeket a célokat nehéz tartani. A GDP arányos energiafogyasztás 1,33 %-kal csökkent ugyan az elmúlt évben, de ez alig harmadát tette ki a 4 százalékos célnak. A 2008-as célok alapján Kína 5 százalékkal akarja csökkenteni energiafogyasztását, de ennek megvalósulása is kis valószínűségű.

A szén-dioxid csökkenését nehezíti, hogy úgy kell az energiatermelés hatvan százalékát kitevő szénfelhasználást csökkenteni, hogy közben képesek legyenek kielégíteni a növekvő energiaszükségleteket. Peking mindent megtesz azért, hogy zöldebbé tegye az energiaszektort. A közelmúltban bezárták a 21 ezer legszennyezőbb és a leginkább balesetveszélyes kis szénbányát. Pótlásukra és a nagyobb szénbányák kiváltására több cseppfolyós gázt szeretnének importálni, ezért szerződést kötöttek Ausztráliával, és tárgyalnak az oroszokkal. Évi 500 millió tonna CO₂-kibocsátás-csökkentést várnak a Jangcén és a Sárga-folyón létesülő vízerőművektől is. Szerepel a tervek között a termálvizek és a biogázok energetikai hasznosítása is. Például a már meglévő 375 millió hektárról 2010-ig 400 millió hektár fölé emelik a fűtermesztést. Az igazi megoldást azonban az atomenergiában látják, ott is igen nagy fejlesztéseket foganatosítanak.

Kína adja a globális energiafogyasztás 16 százalékát, s súlya gyorsan növekszik, néhány éven belül utolérheti a ma 21%-kal az élen álló Egyesült Államokat. A növekvő fosszilis energiafelhasználás jelentős CO₂ növekedéssel jár (a mai 5 Gt-ról 11, 4 Gt 2030-ra nőhet a szén-dioxid emisszió).

Ez a növekedés, azonban jelentős részben az exportorientált termelés igényeit elégíti ki. A kínai CO₂ emisszió húsz százaléka közvetlenül a fejlett államokba irányuló exportcikkek előállítása során keletkezik. A Kínába telepített termelés lkényegében szén-dioxid exportot jelent, a szennyezés is Kínában történik. Vajon ez csak Kína felelőssége?

A nemzetközi pénzügyi válság elérte Kínát, s a kínai gazdaság is lassulni kezdett. 2001 novembere óta a kínai ipar termelése előző évhez viszonyított bővülése 2008 októberében volt először 10 százalék alatt (mindössze 8,2 százalékkal nőtt), elsősorban az exportlehetőségek szűkülése miatt. A kínai GDP növekedése 2008-ban 10 százalék alatt várható, mely öt éve a legalacsonyabbnak ígérkezik (2007-ben a kínai GDP átlagosan 11,9 százalékkal bővült, ezzel az IMF szerint a globális növekedés 27 (!) százalékát adta, s 1994 óta a leggyorsabb növekedési ütemet jelentette Kínán belül, de ötödik éve nőtt legalább 10 százalékkal a kínai gazdaság). 2009-re a prognózisok szerint a kínai növekedés mértéke a két évtizedes mélypontként értékelhető 7,5 százalékos növekedést fogja csupán elérni.

Hiszen, nincs aki, megvegye a kínai árukat, mely igen érzékenyen érinti az exportra épülő gazdaságot. Ennek következtében Kínában is megindultak a gyárbezárások, leépítések, növekszik a munkanélküliség, ami gyakran nem is jelenik meg a statisztikákban, mert nagy számban bocsátják el a feketén dolgozókat. S a 2007 végén indult tendencia sem áll meg, a nagy munkaigényű folyamatok továbbvándorlása folyamatos a még olcsóbb országok felé.

Kínában, a kilencvenes években az állami vállalatok átalakítása okozott hasonló munkanélküliségi hullámot, mintegy 30 millió munkavállaló veszítette el munkáját az állami szektor reformjának „köszönhetően”. Ma viszont a versenyszférát érte el a válság, a munkanélkülivé válók nagy része a globális piaci ingadozásoknak kitett magánvállalatok alkalmazottja, s a munkanélküliség az eddig prosperáló tengerparti zónákban indult növekedésnek. Az utóbbi időben hozott szigorító intézkedések miatt amúgy is sok külföldi cég ellehetetlenült Kínában. Némelyik már régóta fontolgatja, hogy Vietnamba vagy Indonéziába telepíti át termelése egy részét, s ezt a gondolkozást a válság most felgyorsíthatja.

A válság jelei Kínában is országszerte, különféle szektorokban jelentkeznek. Egymást érik az alapanyaggyártó iparvállalatok termelést visszafogó bejelentései (az Aluminium Corporation of China 18, a Jincsuan nikkelgyár 17 százalékkal fogja vissza termelését az év végéig, hasonló lépéseket fontolgat a Baosteel acélgyártó cég is). Az olimpiai játékok révén felfutó turisztikai ágazat is problémákkal küzd. Pekingben és Sanghajban az elmúlt években ötszörösére növelték a luxusszállodák számát, ám kihasználtságuk már az 50 százalékot sem éri el. A légi közlekedésben az egy évvel korábbi utasszámhoz képest 10-20 százalékkal regisztráltak kevesebbet. Az eddig sikert-sikerre halmozó internetes cégek is nehézségekkel küzdenek. Az E-House China internetes ingatlanközvetítőnek például az amerikai elektronikus piacon, a Nasdaqon történt januári bejegyzése óta hatodára csökkent az értéke. A legnagyobbat persze a bankok bukták, még a kisebb pénzintézetek is dollártízmilliárdokat veszítettek. Az utóbbi évek tőkefelhalmozása révén a nagybankok helyzete azonban biztosnak tekinthető. Kedvező jel, hogy felgyorsulni látszik a külföldi bankok nehézségeiből okuló bankszektor modernizálása.

A kínai kormány érzékelvén e problémákat igyekszik beavatkozni a kedvezőtlen piaci folyamatokba, s az elmúlt napokban meghirdetett gazdaságélénkítő programjának keretében 2010-ig 4 ezer milliárd jüan (586 milliárd dollár) beruházást hajt végre a hazai kereslet élénkítésére, a hazai piac bővítésére. Ez az összeg Kína 2007-es GDP-jének közel ötödét jelenti.  A kormány gyors és nagy összegű állami beruházásokat helyezett kilátásba 2010-ig: elsősorban vidéki lakásépítést, infrastruktúra-fejlesztést, a beruházások ösztönzését és földrengés utáni újjáépítést (még 2008 hátralévő hónapjaiban 100 milliárd jüant e célokra fordítanak). A kormány bízik abban, hogy e csomag révén legalább 2 százalékponttal gyorsíthatja a növekedést.

A vállalati beruházásokat adócsökkentéssel próbálják felpörgetni, a földművesek számára megemelik a gabona felvásárlási árát és a szubvenciókat, az alacsony jövedelmű vidéki háztartásoknak az eddiginél több támogatást folyósítanak. A bankok számára előírták a kisvállalkozói hitelek feltételeinek enyhítését, és könnyebben juthatnak kölcsönhöz a cégek, ha műszaki innovációt akarnak finanszírozni.

E döntések hátterében persze a gazdasági mellett politikai megfontolások is meghúzódnak, a kínai vezetés tart attól, hogy a növekedés lefékeződése lakossági elégedetlenséggel is járhat, az amúgy is igen elmélyült társadalmi egyenlőtlenségek válsághelyzetben sokkal komolyabb konfliktusforrásként jelentkeznek.

De nemcsak Kínának van szüksége a gazdasági növekedés fenntartására, hanem az egész világnak. Számos vélemény szerint a világválság megoldásának az egyik legfontosabb kulcskérdése a kínai gazdaság fellendítése. Ha Kína is leáll, vége mindennek…

2007-ben Kína lett a világ legnagyobb exportőre, s előnye az Egyesült Államokhoz képest továbbra is gyorsan nő. A gazdasági fejlődés hátulütőjeként azonban a szén-dioxid kibocsátás terén is átveszi Kína a vezető helyet, s 2008-ban az Economist becslése szerint e téren is megelőzi az USA-t. Persze ha az egy főre jutó értékeket vizsgáljuk, azért az amerikai fajlagos emisszió még messze nagyobb, de látva Kína energiigényeinek robbanásszerű növekedését, autóparkjának bővülését, repülőgépforgalmának gyarapodását, nem valószínű, hogy csökkenne a légköri CO2-koncentráció. Úgyhogy a klímaváltozás kérdése méginkább napirenden lesz, hiszen Oroszország, India, Brazília és még sorolhatnánk szintén gyorsan növekvő iparral és energiaszektorral rendelkezik. Lassan átszokhatnánk mi is a fotoszintézisre, oxigénből nemsoká kevesebb lesz...

Kínán belül igen jelentős területi különbségek vannak, s a befektetők továbbra is elsősorban a nyugati nagyvárosokat preferálják. Az Economist Intelligence Unit öt tényező alapján 44 kínai várost rangsorolt az alapján, hogy a befektetők számára melyik a legvonzóbb hely. A gazdasági teljesítmény, a piaci lehetőségek,. A munkaerőpiac, az infrastruktúra és a környezet alapján Sanghaj számít a legnépszerűbb befektetési célterületnek. A második helyen található Kanton (Guangzhou) az infrastruktúra terén, míg a harmadik Peking a munkaerőpiac terén emelkedik ki a kínai városok közül. Tianjin és Chengdu a dinamikusan növekvő hazai piac fókuszában áll, mely a világgazdaság lassulásának idején nem alábecsülendő szempont. Az élmezőnyben természetesen a legjelentősebb nyugati kikötővárosok, a különleges gazdasági övezetek központjai egymás után sorakoznak - azaz a tőke továbbra is ezeket a régiókat preferálja.

Forrás: The Economist

Mivel Kína a világ legnépesebb országa, talán nem meglepő, hogy a fejlett országokba bevándorlók több mint tizede kínai állampolgár. 2006-ban közel félmillió kínai költözött az OECD-országokba. A fejlett országokba költöző külföldiek (közel 4 millió fő) 44%-a családtagként, 14%-a munkavállalóként érkezett új hazájába. A legnépszerűbb célpont az Egyesült Államok, ide 1,3 millióan érkeztek. Dél-Koreában, Japánban és Kanadában a kínaiak teszik ki a legnagyobb bevándorló-csoportot, de az Egyesült Államokban is – a mexikóiak után – a második helyen állnak. Körülbelül annyi kínai hagyta el hazáját, mint a Nyugat-Európa meghódításában igen aktív részt vállaló lengyelek és románok együttvéve.

Forrás: The Economist

A kínai kereskedelmi miniszter szerint 2009-re Kína Ázsia legnagyobb fogyasztói piacává válik, különösen a szórakoztatóipar, a lakáspiac és a turizmus részesedése fog növekedni számottevően. Kína már most vezető helyen áll a mobiltelefon eladásokat, a belföldi turizmust és a szélessávú internetkapcsolattal rendelkező háztartások terjedését tekintve, miközben a világ második legnagyobb arany és a gépjármű vásárlója illetve eladója. Luxuscikkek fogyasztását tekintve jelenleg a harmadik helyen áll, de a világ luxustermék piacát 2014-re mintegy 23 százalékos részesedéssel már Kína uralja majd, s 2015-re a külföldre irányuló lakossági turizmus terén a világ negyedik legnagyobb országává válik.

Ázsiában jelenleg Japán után a második legnagyobb fogyasztói piaca Kínának van. A Boston Consulting Group tanácsadó cég 2007-es jelentése szerint ez a rangsor 2015-re változik meg, akkorra nagy valószínűséggel az Egyesült Államok után Kína lesz a világ második legnagyobb fogyasztói piaccal rendelkező országa. Már ma is Kína a világ leggyorsabban növekvő fogyasztói piaca, s 2007-ben először fordult elő, hogy a lakossági fogyasztás a befektetéseknél nagyobb részben járult hozzá Kína gazdasági növekedéséhez. Az elmúlt öt év során 13 százalékos volt Kína fogyasztói piacának növekedése, s ha ez a tendencia csak évi 10 százalékon marad, 2020-ra a fogyasztói piac meghaladja a 30 ezer milliárd jüant (4380 milliárd dollárt).

A gyorsulást jelzi, hogy a kiskereskedelmi forgalom júniusban 23 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Pedig 2007-ben is már gyorsan, éves szinten 16,8 százalékkal nőtt a kiskereskedelmi forgalom (a 2006-ban13,7 százalék volt a növekedési ütem).

A fogyasztópiac a kínai szocialista berendezkedés fókuszában? Bizony, a szocialistavezetés arra bíztatja híveit és állampolgárait, hogy fogyasszanak, mert ebben bízva remélik a gazdasági növekedés fenntartását. Azaz abszolút kapitalista módszerekkel…