Kína hatalmas devizatartaléka nagyon sok mindenre elegendő. Ezek között is elsőként kell említeni a kínai gazdaság nyersanyag-szükségletének hosszú távú kielégítését és a kínai exporttermékek piacának hosszú távú biztosítását, mely már évek óta a kínai külgazdasági politikában is a legfőbb prioritásnak tekinthető. Folyamatosan nőtt a szállítási és kitermelési megállapodások száma és értéke. Újabb jelenségnek tekinthető a külföldi gazdasági pozíciók javítására való törekvés a feldolgozóipari és szolgáltató szektorbéli befektetések révén. Korábban ezek a tendenciák elsősorban a fejlődő országokban történő, és gyorsan növekvő jelenléten alapult, melyet néhányan már a világ újrafelosztásával kapcsolnak össze. Az energetikai beruházások terén például a fő célországnak Oroszország mellett Kazahsztán, Irán, Venezuela és Szudán tekinthető. A fejlett tőkés országokban a kínai tőke megjelenése korántsem ilyen volumenű, és csak egy-egy nagyobb tranzakció kapott nagyobb visszhangot (Lenovo-IBM, Nanjing Auto – MG Rover). Igaz ezek mellett azért a kínai tőke, ha kevésbé látványosan, de már szerzett bizonyos pozíciókat. Nagy-Britanniában például már a válság előtt csak Londonban 22 jelentősebb kínai beruházás működött, Északkelet-Angliában pedig további 20.
Az elmúlt időszakban azonban egyre gyakrabban jelennek meg kínai befektetésekkel kapcsolatos hírek – sokan a válságból való kilábalásban is a kínai tőkétől várják a megoldást. Számos emblematikus világmárka kapcsán jelenik meg a kínai érdeklődés, s egyre több fejlett országbeli tenderen diadalmaskodnak a kínai vállalatok.
Világszenzáció lenne, ha a hat legnagyobb kínai autógyártó közé tartó Changan Automobile felvásárolná amerikai partnere, a Ford portfóliójába tartozó Volvot. Épp a Ford nyerte meg nemrég a craiovai autógyár privatizációját, egy kínai vetélytársat, a Chery-t lekörözve. A Rover már kínai tulajdonban van, s egyre gyakrabban hallani arról, hogy a Dongfeng Detroitban készül valami igazán nagy dobásra. Korábban a Chery kapcsán is megjelent egy amerikai autómárka megvásárlásának a híre, de ezt a kínai cég egyelőre cáfolta.
Ugyancsak friss hír, hogy Görögországban is megvetette a lábát a kínai tőke. Az állami tulajdonú Cosco Pacific 2009. októberétől 35 évre koncesszióba veszi a pireuszi kikötő üzemeltetését, melyet a Távol-Kelet és Kelet-Európa közötti konténerforgalom csomópontjává fog kiépíteni.
Az elmúlt években iszonyatos ütemben megindult a kínai tőkekivitel, s az előrejelzések szerint öt év múlva Kína lesz a világ ötödik legnagyobb tőke-exportőre az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország és Japán után. A kínai tőke 60%-a ma Ázsiába megy, 16% Latin-Amerikába, 7–7% Észak-Amerikába és Afrikába, 6% Európába és megközelítőleg 4% Ausztráliába és Új-Zélandra irányul.
Ezek az arányok azonban alaposan módosulhatnak. Hiszen Kína közel 1900 milliárd dolláros devizatartaléka is jelzi, hogy a tőkefelhalmozás jelentős befektetési lehetőségeket tartogat, s eljött a pillanat, amikor a fejlett országok cégeinek is hirtelen nagy mennyiségű tőkebevonásra van szüksége. S ha ez a hitelválság idején nehezen megy a bankokon keresztül, akkor más befektető után kell nézni. S ez többek között, de mindenek előtt Kína lehet. Egy-két éven belül el fogunk ámulni…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.