fehérfarkas:
ez így van, ha kína leáll, akkor a világgazdaság is leáll
lehet szeretni vagy utálni kínát, de glo... (2008.11.24. 01:29)Begyűrűző válság
vilagkiallitas.hu:
Akit bővebben érdekel a 2010-es Shanghai Világkiállítás az látogasson el a www.vilagkiallitas.hu ... (2008.05.21. 11:14)Infrastrukturális boom
Loga:
jó befektetés lehet a következő évtizedekre kínaiul tanulni, bár a francnak van kedve hozzá.
a fó... (2008.01.30. 11:32)Bármi lehetséges - Kína most
Panaszkodnak a külföldi cégek, hogy Kína milyen protekcionista, nacionalista állam, s nem engedi, hogy felvásárolják a kínai cégeket. Az EU Kínai Kereskedelmi Kamarája arra hívja fel a figyelmet, hogy a kínaiak bezárkóznak, s nem engedik be a tőkét, ha az a kínai cégek feletti tulajdonra pályázik. A legújabb hírek szerint a Coca-Cola közel 2,5 milliárd dollárért szeretné felvásárolni a Huiyuan Juice Group-ot, de egyesek szerint a kínai versenytársak lobbitevékenységbe kezdenek a kínai kormánynál, hogy megakadályozzák a tranzakciót. Kiemelik, hogy még egyetlen európai vállalat sem vásárolt fel jelentős kínai cégeket, s a protekcionizmus számos fontos szektorban akadályozza a külföldi működőtőke befektetéseket.
Miért mutogatnak az amerikai és európai cégek Kínára, hogy ott milyen nagy a protekcionizmus? Mi történt Franciaországban, amikor a Pepsi ráindult a Danone-ra? Természetesen a protekcionizmussal „alig” vádolható francia állam nekiment az ügyletnek, s a francia gazdaság gyöngyszemét életével és vérével is megőrizte, Jacques Chirac személyesen is kiállt a Danone védelmében. De Bush kollégáját is megkérdezhetnénk a protekcionizmusról. Amikor a Lenovo felvásárolta az IBM PC-részlegét, az amerikai kormány nemzetbiztonsági kérdést kreált az ügyből, és külön megvizsgálta a tranzakciót. Mivel szerintük Kína katonai célokra használja fel a megszerzett technológiákat, aláásva ezzel az USA fölényét. A Lenovo esete óta tovább növekedett az amerikaiak technológiai biztonsággal kapcsolatos aggodalma. Mikor a Seagate merevlemezgyártó felvásárlása is szóba került „az USA kormánya kiborult”.
A szabadpiaci körülmények egyre szélesednek, a liberalizáció egyre teljesebb, de a nemzeti vállalat jelleg azért nem ment még ki a divatból. Ki szeretett volna Magyarországon cseh Boci csokit vagy lengyel Győri Kekszet enni? Hiszen ezek a mi kutyánk kölykei. Nem adjuk! Persze végül csak adtuk, s ma már évtizedes márkáinkat importáljuk. De mi kicsik és erőtlenek, s túl liberalizáltak vagyunk. Bezzeg a legliberálisabb nagyhatalom megteheti és meg tudja tenni, hogy a számára nem kívánatos befektetőket kiszorítja – amíg bírja. Egy idő után persze nem tudnak ellenállni a piaci megfontolásoknak, a pénz hatalmának, ahogy a Lenovo esetében is látható volt.
Bezzeg az jó lenne, ha az ő cégeik mindenhol úgy hatolnának be a helyi gazdaságba, mint anno Kelet-Közép-Európában. Mint kés a vajba. Persze ez a piac a fasorban sincs Kínához képest. Ott megszerezni egy üdítőitalgyártó céget, az már nem lenne piskóta. Amúgy is a kínai lakosság egyre inkább átáll az amerikai életformára, melynek a cukros italok ugye egyik legfontosabb kulturális pillérét adják.
A Monroe-elv szerint Amerika az amerikaiaké. De Pekingben sem gondolják másként, ott az a mondás dívik, hogy Kína a kínaiaké. Talán nem véletlen, hogy a működőtőke áramlások terén a Nagy-kína részei, Hongkong és Tajvan állnak az élen (az EU27 például kevesebb, mint 5 százalékkal részesedik a kínai KMT-ből). Ők mégis csak kínaiak...
Kedves európai és amerikai kormányerők. Csak egy kérdést tennék fel. Miért nézed a szálkát a te atyádfia szemében, a gerendát pedig, mely a te szemedben van, nem veszed észre? (Lukács 6, 41)
Kína a világ legnagyobb, nyolcszázmilliós munkaerő-állományával rendelkezik, mely kb. kétszer akkora, mint az USA, az EU és Japán piac összesen. Habár már megjelentek a hírek, hogy elkezdett elfogyni az olcsó kínai munkaerő, a világgazdaságban még továbbra is meghatározó szerepet tölt be Kína munkaereje. De meddig még? Hiszen a bérek 2008-ban eddig már átlagosan 18 százalékkal emelkedtek.
Az elképesztő kínai gazdasági növekedés egyik legfontosabb tényezője a kiapadhatatlannak tűnő olcsó munkaerő volt. Az elmúlt években számos befektető részéről felvetett probléma a csökkenő munkaerőkínálat és a növekvő bérszínvonal, melyből sokan azt a következtetést vonták le, hogy lassan elfogy az olcsó, szabad munkaerő. Az 1979-ben bevezetett egykepolitika miatt az elmúlt években jól láthatóan megkezdődött a munkaerőkínálat növekedésének lassulása, mely a prognózisok szerint hamarosan a munkaképes korú lakosság számának visszaeséséhez vezethet. A gazdaságilag aktív korú népesség száma tíz év alatt, 1995-2005 között, átlagosan évi 1,3%-kal növekedett, a következő tíz évben viszont a növekedés mértéke már csak 0,7%-ra tehető, aztán 2015-2025 között 0,1%-ra zsugorodik.
Ráadásul emellett csökken a foglalkozási átrétegződés sebessége is, pedig az elmúlt időszakban a mezőgazdaságból az iparba áramló népesség volumene meghatározó szerepet kapott a növekedésben.
E két kedvezőtlen trendnek is betudható, hogy egyes közgazdászok számításai szerint a kínai növekedési ráta 9-9,5-ről 7-7,5 százalékra csökken 2025-re.
A foglalkozási átrétegződés fontos szerepet játszik az ipari bérek alacsonyan tartásában, mely a fejlődő országokban ma is jellemző, de ez történt az ipari forradalom idején a nyugat-európai államokban is, pl. Angliában ötven éven keresztül az ipari reálbérszínvonal nem nőtt. Ugyanígy Kínában az 1980-90-es években az alacsonyan képzett munkaerő reálbére alig növekedett, annak ellenére, hogy a termelékenység viszont jelentősen javult. Milliók mentek a városokba, hogy az ipari üzemekben és az építőiparban a vidéki átlagnál még így is sokkal kedvezőbb béreket kapjanak.
A bérek csak az elmúlt években kezdtek jelentősen növekedni, melynek egyik legfontosabb oka éppen a vidékről a városba áramló munkaerő kiapadása. A Kínai Akadémia Népességkutató Intézete 2009-re várja az ipari bérek nagyarányú meglódulását az egyre kiterjedő munkaerőhiány miatt.
Kérdés, hogy ez a kínai növekedési modell végét jelentheti?
A legnagyobb problémát az okozza, hogy nem rendelkezünk megfelelő adatokkal arról, hogy mekkora a szabad munkaerőtöbblet Kínában. Mindezidáig 150-200 millióra becsülték a még felhasználható munkaerő nagyságát, de valószínűleg a valóságban jóval alacsonyabb a szám, mivel az állami statisztikák e körbe számítják azokat a vidéki migránsokat is, akik már a városokban dolgoznak, illetve azokat, akik nem a mezőgazdaságban, hanem a vidéki iparban dolgoznak.
Ugyanakkor nem lehet elmenni amellett a tény mellett, hogy a kínai társadalom folyamatosan öregszik: a 20-29 év közötti munkaképes korú népesség száma 1990-ben még 233 milliót tett ki, 2005-ben viszont már csak 165 milliót. S ez az a korosztály, melyet a munkáltatók elsősorban preferálnak. A legtöbb textilipari és elektronikai cég elsősorban e korosztály hölgytagjait foglalkoztatja, mivel őket sokkal fegyelmezettebbnek és terhelhetőbbnek tekintik, mint az idősebbeket. Az építőiparban ugyanígy az egyedülálló férfiakat favorizálják.
Az idősebb és családos emberek kevésbé mobilak, kisebb rugalmasságuk miatt kevésbé preferálják őket a cégek is. Mindezek alapján valóban látható, hogy a kínai munkaerőkínálat valóban szűkebb keretek közé szorult. Más kutatók szerint viszont még legalább egy évtizedig nem fogy el a kínai munkaerő, sőt a 20-as éveikben járó fiatalok száma újra növekedésnek indul, méghozzá nem is kis mértékben: az elkövetkező tíz évben egyharmadával nőhet számuk, mivel a következő években érik el ezt az életkort a baby-boom generáció tagjai. Viszont aztán, 2020-ra valóban – a mostaninál nagyobb – problémák jelentkeznek az elöregedés miatt.
A bérszínvonal növekedésében egy másik tényező szerepe sem elhanyagolható. Az elmúlt években a kormányzati politikának, valamint a magasabb élelmiszeráraknak köszönhetően a vidéki átlagjövedelem is növekedni kezdett, így az ipari befektetők csak a korábbinál magasabb bérek ajánlásával tudják a városokba csábítani a munkaerőt. A közeljövőben a 20-as éveikben járó népesség számának növekedése ugyancsak a városi bérszínvonal növekedését vetíti elő.
a migránsok máig nem részesülnek a városi társadalombiztosításból ugyanakkor fizetniük kell az oktatásért és az egészségügyért. A háztartási regisztrációs rendszer fokozatos megszüntetése megindíthatja a nagymértékű városba áramlást, hiszen elérhetővé teszi a városi jogokat. A 30 éven felüliek számára tartott szakmai tréningek megkönnyíthetik a munkához jutást és a pénzügyi kedvezmények bátoríthatják a munkásokat arra, hogy később vonuljanak nyugdíjba. Az ötven éven felüli népességből mindössze a férfiak 60, a nők 30%-a dolgozik – ez a szám tovább növelhető.
A mai mezőgazdasági színvonalon az agrárszektornak még mindig 180 millió emberre (azaz a foglalkoztatottak közel negyedére) van szüksége, azonban a továbbiakban a gépesítés, a földterület-koncentráció jelentős termelékenységjavulást eredményezhet, mely további munkaerő-felszabadulással párosul, újabb muníciót kínálva az ipari üzemeknek.
De mi lesz, ha nőnek a kínai bérek? Egyik oldalról ez kedvezőtlenül érinti természetesen a vállalatokat. Ugyanakkor a személyi jövedelmek növekedése a fogyasztásban is növekedést generál. S Kínának nincs nagyobb szüksége annál, mint a hazai kereslet növelése, a belső fogyasztópiac bővítése, különösen amikor a világgazdaság konjunkturális ingadozásai miatt az exportlehetőségek szűkülnek, az amerikai hitelpiaci válságra visszavezethető gazdasági krízis miatt az amerikai és európai értékesítési lehetőségek csökkennek
Mind több jel utal a kínai gazdasági aranykor végének közeledtére. A távol-keleti gazdaság lassan elveszíti legfőbb vonzerejét, az olcsóságot, a bérek csaknem 20 százalékkal nőttek, erősödik a bürokrácia, a GDP bővülése lassul és a tőzsdék is kezdenek összeesni. Az országban megtelepült külföldi cégek mintegy ötöde a továbbállást fontolgatja, számukra az új Kánaán Vietnam vagy Banglades lehet.
Folyamatosan lassul a kínai gazdaság, és még az sem kizárt, hogy véget ér a több évtizeden át tartó lendületes fejlődés, miközben nő az infláció. Ennek oka a csökkenő export, az emelkedő nyersanyagárak és a növekvő bérek. A vállalatok egyötöde már most más országba telepítheti át üzemeit. A megoldást a belső fogyasztói piac élénkítésében látja a pekingi kormány.
A lassulás oka az amerikai hitelpiaci válságra vezethető vissza. A pénzügyi szektor által elszenvedett veszteség több mint 500 milliárd dollárra tehető és ennek következményei alól a világgazdasággal együtt Kína sem vonhatja ki magát. A krízist súlyosbítja a pár hónap leforgása alatt drasztikusan emelkedő olajár. Az energia drágulása miatt az amerikai gazdaság lelassult, egyes európai országok a recesszió szélére kerültek, így a Kína fő felvevő piacát jelentő világgazdasági régiók instabillá váltak. Márpedig az ország fejlődésének lendületét elsősorban az export adta eddig, amelynek visszaesése az ipari termelést is lassította.
A kínai valuta, a jüan egy év alatt 10 százalékot erősödött, hozzájárulva a kínai és a világgazdasági lassuláshoz. A GDP 12 százalékkal bővült tavaly, a második negyedévben ez már csak 10,1 százalék volt. Közgazdászok szerint a tendencia addig folytatódik, míg végül 8 százalék körül fog állandósulni az éves növekedés.
Menekülő vállalatok
Kína gazdasági vonzereje csökken. Több vállalat máris más lehetőségek után keresgél, Vietnam, Thaiföld és Banglades jöhet szóba a térségből. Délkelet-Ázsiát megelőzheti a trendeknek megfelelően India, és jelentősen csökkenhet a Közép-Kelet-Európával szemben meglévő versenyelőny is.
A Kínában befektető külföldi vállalatok egyötöde máshová tervezi áttelepíteni – többnyire összeszereléssel foglalkozó – gyárait. A kormány eltörölte a vállalatok számára eddig biztosított társaságiadó-kedvezményt, bizonyos termékek kivitelét pedig megadóztatja.
Az 1,3 milliárd lakosú országban eddig a nagy mennyiségű és olcsó munkaerő volt a vonzó. Ma már ez a munkaerő egyre drágább. A bérek idén eddig átlagosan 18 százalékkal emelkedtek az elmúlt évhez képest és a szigorodó előírások és jogszabályok is súlyos terhet jelentenek a cégek számára.
A hatalmas fogyasztói piaca miatt ugyanakkor a jövőben még fontos célpont lehet Kína a nagyvállalatok számára.
Gazdaságélénkítő csomaggal az infláció ellen
"A napokban nagyot estek a kínai részvénypiacok, mert mélyül a világgazdaság instabilitása miatt kialakult rossz vállalkozói hangulat"- nyilatkozott Feng Yuming, a Shanghai Oriental Securities elemzője. Egyes iparágak nagy bajban vannak, Feng szerint elsősorban az ingatlanpiacon kell rendet teremteni. Csökkent a textilipar és az autóipar exportja is. Az utóbbi közel 10 százalékkal esett vissza a második negyedévben. A jólmenő acélipari vállalkozásokkal és a pénzügyi szektorral szemben a többi iparág igen komoly problémákkal küzd.
Korábban a szakemberek véleménye szerint egészségtelenül gyorsan fejlődött az ázsiai óriás, ezért a vezetők a gazdasági konjunktúra lehűtését szorgalmazták. A gazdaság visszafogása olyan sikeres volt, hogy most már szükség lenne megtámogatására, különben a nyugat-európai országokhoz hasonlóan recesszió alakulhat ki. A kormány szerint mindezzel együtt sem válik drasztikussá a kínai gazdaság lassulása, ha mégis eléri a 8 százalék körüli, egyes elemzők szerint "egészséges" növekedést, még akkor is a világ leggyorsabban fejlődő országai közt tudhatja magát a jövőben.
Éppen ezért a kormány bejelentette az elmúlt hetekben, hogy gazdaságélénkítő csomag bevezetését tervezi az országban. Az intézkedések összköltsége 200-400 milliárd jüanra (30-60 milliárd dollár) tehető. A legfőbb cél az ingatlanpiac felélesztése és a lakossági fogyasztás emelése. A bejelentést követően az ázsiai tőzsdék szárnyalni kezdtek. A sanghaji börze 6, a hongkongi 2 százalékkal emelkedett. Egyes papírok 8-10 százalékkal ugrottak meg Hongkongban.
A kiút fogyasztói kereslet élénkítésében rejlik. A termelői árak egy év alatt 10 százalékkal drágultak, ami 12 éves rekordnak számít. Ennek ellenére a kiskereskedelmi értékesítés javult, 23,3 százalékkal bővült 2008 első félévében. A várakozások szerint, a gazdaságélénkítő csomag bevezetésével ez az érték csak növekedni fog.
A Kínai Kommunista Párt legutóbbi kongresszusán kiadta a jelszót, hogy az ország váljék a világ gyárává. Ennek megfelelően 2009-ben már Kína lesz a világ legnagyobb iparitermék-gyártója, globális részesedése a 2007-es 13,2-ről két év alatt 17 százalékra nő, miközben az USA részaránya 20-ról 16-ra csökken. Kína előretörését legkorábban 2013-ra várták, de a szédületes fejlődésnek köszönhetően még ebben az évtizedben maga mögé utasítja a ma még listavezető Egyesült Államokat. A globális piacra kerülő ipari termékek egyre nagyobb részarányát Kína állítja elő, számos, s egyre több termék terén domináns pozíciói vannak. Már ma is gyakorlatilag mindent Kína állít elő, de meddig fokozható még ez?
Egy fantasztikus megnyitóünnepség végén Li Ning a kínai sport egyik legnagyobb ikonja, háromszoros olimpiai bajnok tornász valami elképesztő módon meggyújtotta az olimpiai fáklyát, mellyel a világ reflektorai méginkább Kínára összpontosulnak (eltekintve a grúz-oszét helyzettől). Az elkövetkező szűk egy hónapban Kína megmutatja, mit takar az Új Kína kifejezés. Megmutatja? az nem kifejezés...
A földrengés kapcsán Szecsuanra terelődött a világ figyelme. Korábban keveset tudtunk erről a térségről, bár világszerte híres a csípős szecsuani konyha remekeiről, a pandarezervátumáról, és a leshani 75 méter magas óriási Buddha-szoborról.
A 90 milliós Szecsuan Kína harmadik legnépesebb tartománya. A Jangce és mellékfolyói által átszelt igen forró és párás éghajlatú medence régóta Kína egyik fontos gazdasági centrumának számít, a belső-kínai területek között messze kiemelkedik.
Szecsuán Kína egyik legfontosabb mezőgazdasági és ipari központja, nem véletlenül hívják Jómódú tartománynak. Kína elsőszámú gabonatermő és sertéstenyésztő vidéke, de selyemgubótermelés tekintetében is kiemelkedő. A kínai bor egyötöde is itt készül. A Vörös-medence ásványkincsekben is igen gazdag, szén és vasérckészletei mellett különösen néhány ötvözőérc tekintetében emelkedik ki: Kína titánbányászatának 93%-a, vanádium-termelésének 69%-a, kobaltkitermelésének 83%-a innen származik. Innen származik Kína földgáztermelésének egyötöde is. Szecsuan iparában a textilipar, az elektronika, az autógyártás, az acélgyártás és a hadiipar kap fontos szerepet, s egyben ez Kína egyik legfontosabb energiatermelő vidéke.
Szecsuan fővárosa, Chengdu Kína egyik legkellemesebb városa. Lakosainak száma négymillióra tehető, de elővárosaival együtt egy több mint tizenegymilliós metropolisz a Vörös-medence nyugati peremén.
Chengdu Nyugat-Kína kapuja, nem véletlen, hogy a legtöbb számottevő külföldi bank itt hozta létre nyugat-kínai központját (pl. Citigroup, HSBC, ABN Amrao, BNP Paribas stb.), de a hazai bankok délkelet-kínai központjai is Chengduban koncentrálódnak. Chengdu rendelkezik a hatodik legnagyobb kínai légikikötővel, a világ 100 legforgalmasabb repülőtere között tartják számon, 2006-ban több mint 16 millióan vették igénybe a Shuangliu légikikötő szolgáltatásait.
Chengdu fontos ipari központ, ahol mind a könnyű, mind a nehézipar meghatározó. A gyapjú-, pamut- és selyemfeldolgozás továbbra is fontos szerepet tölt be a város gazdaságában, de egyre inkább az elektronika és az IT-szektor válik meghatározóvá. Számos IT kutató-fejlesztő központ költözött a városba, és a Chengdu High-tech Iparfejlesztési Övezetben telephelyet létesített többek között az Intel, az IBM, a Nokia, a Motorola, az Alcatel, a Microsoft, a SAP, valamint a hazai Lenovo cég is. Az Intel chengdu-i üzeme a legnagyobb elektronikai beruházásnak számít a belső, azaz nem tengerparti kínai területeken. A város IT-központ jellegét erősítendő 2009-ben itt rendezik meg a World Cyber Games Grand Final-t, a világ legnagyobb számítógépes és videojáték fesztiválját.
Chengdu a hadiipar egyik központja is, itt állítják elő a J-10 Fightert, s a Chengdu Aircraft Company az egyik legnagyobb kínai katonai repülőgépgyártónak számít.
Azaz maga Chengdu, de egész Szecsuan is nagy gazdasági potenciállal rendelékező, sűrűn lakott vidék, ahol a május 12-i földrengés óriási kárai nemcsak a tartomány életét nehezítik, hanem az egész országot s a világgazdaságot is kihívások elé állítják.
2008. május 12-én harminc éve nem látott földrengés rázta meg Kínát, s tette a földdel egyenlővé az egyik legsűrűbben lakott kínai tartomány, Szecsuan egy részét. A Richter-skála szerint 8-as erősségű földrengés epicentruma Kína hatodik legnagyobb városától, Chengdu-tól 92 kilométerrel északnyugatra, Wenchuan közelében volt. A magas hegyekkel körülölelt Wenchuan járás a Tibeti-fennsík keleti szegélyénél található, a tengerszint felett átlagosan 1326 méter magasan fekvő térségben több mint 110 ezer ember él.
A térség földrengéseit az Indiai-lemez, évente kb. 50 milliméterre tehető, észak felé, az Eurázsiai-lemez irányába történő mozgása idézi elő. Ennek következtében a Szecsuani-medence északnyugati szegélyénél is gyakoribbak a földmozgások. A földrengés méretét jelzi, hogy a másfélezer kilométeres távolságra fekvő Pekingben több mint két percig inogtak az épületek, s a rengést érezték a vietnami fővárosban, Hanoiban is, illetve egyes helyeken Japánban és Thaiföldön is.
A földrengés halálos áldozatainak száma meghaladja az 55 ezret, de 25 ezer embert továbbra sem találnak, így a halottak végleges száma a 70 ezret is meghaladhatja. A sebesültek száma a háromszázezret közelíti. A mentésben közel 180 ezer katona vesz részt, akik nagy erőkkel keresik a túlélőket, s még egy héttel a katasztrófa után is találnak életben maradottakat a romok alatt.
A természeti katasztrófa hatalmas csapást mért Kínára. Első ízben fordul elő, hogy Kínában nemzeti gyászt rendelnek el nem egy nagy államférfi halála miatt (korábban Mao Ce-tung elnökre, majd Teng Hsziao-pingre emlékeztek így). A pekingi Tienanmen téren félárbocra eresztették a nemzeti lobogót, s háromnapos gyászt hirdettek.
A földrengés óriási károkat okozott. Több mint 5,4 millió ember vált hajléktalanná Szecsuan tartományban, 5,5 millió épület omlott össze, és további 5,9 millió ház megrongálódott. A közvetlen gazdasági kár 9,6 milliárd dollárra (1500 milliárd forint) becsülhető, a közvetlen veszteségek elérik a kínai GDP mintegy 0,27 százalékát, Szecsuan tartomány GDP-jének pedig a 6,38 százalékát.
A földrengés során elpusztult 12,5 millió haszonállat, többnyire csirke, valamint a rizstermesztéshez szükséges öntözőrendszer. Több mint 50 ezer hold zöldség, és 25 ezer hold gabona semmisült meg. Az öntözőrendszerben okozott kár következtében 250 ezer hold rizs öntözése szűnt meg.
A földrengés-károsultak 98 százaléka a tervek szerint egy hónapon belül biztonságos, olcsó és megfelelő ideiglenes lakhelyet kap, de legalább három évbe telik, amíg újraépítik a katasztrófában rommá vált városokat és falvakat. A települések egy részét már nem eredeti helyükön tervezik felépíteni.
A földrengés 14 200 vállalkozásra mért csapást. Számos nagy ipari objektumot is érintett a rengés. Shifang városban két vegyi üzem omlott össze, s 80 tonna ammónium jutott a szabadba. A rengés hatására Szecsuanban leállt öt erőmű, a tőle északra fekvő Shaanxi tartományban pedig további három, hatalmas területek maradtak áramszolgáltatás nélkül. A térségben a Jangce mellékfolyóin található nagyszámú víztároló és duzzasztógát is megsínylette a földrengést. Több mint négyszáz kínai víztárolónál keletkeztek biztonsági problémák, de az első hírekkel szemben cáfolták, hogy epicentrumhoz közel lévő Minjiang folyón álló, több mint 150 méter magas Zipingpu duzzasztógáton valóban repedések keletkeztek volna. A szintén Szecsuan tartományban felépített hatalmas Három Szurdok duzzasztógát sem sérült meg. Ugyanakkor Pejcsuantól 90 kilométerre északkeletre több mint egymillió ember evakuálása zajlott, mert egy közeli tó folyamatos vízszintemelkedése árvízzel fenyegetett, majd szombaton át is szakadtak a tó körüli gátak.
Ugyancsak aggodalmakra adott okot, hogy Szecsuan tartományban kísérleti atomreaktorok és nukleáris fűtőanyagot előállító üzemek is fekszenek, némelyik 100 kilométernél is közelebb a rengés epicentrumához. Bár itt károk nem keletkeztek, a kínai környezetvédelmi minisztérium szakértőket küldött az atomerőművekbe, akiknek fő feladata szavatolni a nukleáris létesítmények, valamint a környékbeli vegyi üzemek, cementgyárak és más környezetre esetleg káros hatással járó gyárak biztonságát.
Megdöbbentő, ami Szecsuan tartományt, Kína egyik legdinamikusabb régióját érte, mely jelzi, hogy a természeti katasztrófák az ilyen sűrűn lakott vidékeken milyen embertelen pusztítást eredményeznek. S ki tudja milyen következményük lesz hosszú távon. Valóban nem sérültek meg a víztározók? Hiszen egy-egy gátszakadás százezrek-milliók életét veszélyezteti a Jangce mellékfolyóin is, de mi történne, ha egyszer egy ilyen a Három Szurdok duzzasztógáton történne? Beláthatatlan katasztrófa, több millió ember életébe is kerülhetne. Vagy mit okozna egy nukleáris baleset a sűrűn lakott tartományban? Kínának fokozott figyelmet kell fordítani a szeizmikus jelzésekre, a földrengésbiztos építkezésre (iskolák tucatjai dőltek össze, több ezer diák életét kiontva). A biztonsági kockázatot minimalizálni kell. A természeti erőforrások sok hasznot hozhatnak, energiát és ásványkincseket, éltető vizet és erdőket biztosíthatnak, de a természet vad erői mindig jelezni fogják, hogy az ember csak egy porszem, s természet egyoldalú leigázása (beleértvea környezet elszennyezését is) nem lehet a végső megoldás. Földrengések, árvizek, tájfunok, hóviharok jönnek, mennek, ezeket megakadályozni nem lehet, de a felkészülés nem maradhat el. Hiszen jobb félni, mint megijedni. Mert azért még a víz az úr…
A világkereskedelemben Kína egyre meghatározóbb szerepet tölt be, mind az export, mind az import terén. A kínai áruk elárasztják az egész világot, s ugyanakkor Kína a világ minden részén vásárol, hogy kielégítse iparának, energiagazdaságának szükségleteit. S nem csak az elmaradott, fejlődő országok természeti erőforrásainak felvásárlásában számít főszereplőnek, hanem olyan hagyományos nagy erőforrás-exportőrök, mint Ausztrália is már Kínával bonyolítja a legnagyobb üzleteket. Kína kielégíthetetlen étvágya mára letaszította trónjáról az ausztrál bányakincsek elsődleges importőrének számító Japánt.
Nyugat-Ausztráliában egy valóságos bányászati boom zajlik: munkanélküliek gyakorlatilag nincsenek, mindenki próbál profitálni a legújabbkori „aranylázból”. Igaz, ez legkevésbé az aranyról szól. A Perthtől 1300 kilométerre északra fekvő Pilbara régió vasérckészleteinek kiaknázásában a világ két legnagyobb bányavállalata a BHP
Billiton és a Rio Tinto jeleskedik leginkább, akik megkaparintották a kiapadhatatlan hematit-mezőket. Az exportra kerülő vasérc felét már Kína viszi el, de a rendkívüli iramban növekvő kínai kereslet kielégítése egyre nagyobb gondot jelent a kitermelő vállalatoknak. A Rio Tinto egyenesen azt tervezi, hogy 2007-hez képest négy éven belül megduplázza a már ma is tetemes, 160 millió tonnányi vasérctermelését.
A hatalmas fejlesztések révén Nyugat-Ausztrália igen dinamikusan fejlődik, 2007-ben GDP-növekedési rátája meghaladta a 6%-ot, ami kétszerese az országos átlagnak. Az ezredforduló óta Kína egyre nagyobb mennyiségű ércet szippant fel, aminek köszönhetően Nyugat-Ausztrália is egyre gazdagodik (7 év alatt több mint 8 millió dollár többletet könyvelhetett el az állami büdzsé). S a növekedés nem áll meg, ausztrál közgazdászok szerint 2020-ra a kínai ércigény elérheti az egész fejlett világ éves ércfelhasználását.
Ausztrália ennek a növekedésnek az egyik haszonélvezője: Kína vasércigényének kielégítésében csak Brazília lehet a versenytársa, de a szállítási költségek terén a brazil érc kínai kikötőkbe juttatása háromszor annyiba kerül, ami jelentős versenyelőnyt biztosít Ausztráliának.
Ezek után talán nem meglepő, hogy Ausztrália ritkán üt meg markáns hangot kínai emberi jogi kérdésekben ill. Tibet-ügyében, legfeljebb halk megjegyzéseket tesz, de semmiféleképpen nem szeretné veszélyeztetni viszonyát legfontosabb kereskedelmi partnerével. Hiszen amíg Kína rendületlenül fejlődik, az Ausztráliának is megfelelő, a kínai gazdaság húzza maga után az ausztrál bányaipart. Nyugat-Ausztráliába minden héten 500-an érkeznek, hogy munkába álljanak valamelyik bányatársaságnál. A Rio Tinto 2010-re olyan automata kamion és vonatflottát akar létrehozni, mely vezető nélküli szerelvényekkel szállítja az ércet a bányákból a kikötőbe. Ezzel is tompíthatják a munkaerőéhséget, mivel azért nem könnyű munkaerőt vonzani a sivatag közepére, sokkal egyszerűbb, ha kényelmes perthi irodákból nyomogatják a távvezérlőt…
Kínai vállalatok? Névtelen, arctalan, senki-által-nem-ismert cégek. Egy kezemen meg tudnám számolni azokat, melyek a szélesebb közvélemény számára ismertek. Tsingtao, Lenovo, Huawei, Sinopec… Nem nagyon ismerjük őket, pedig illene: ma már a világ legnagyobb cégei között számos kínait találni, s a világ egyes országainak emblematikus vállalataiban is növekszik a kínai tulajdonszerzés
A Petrochina tőzsdei kapitalizációja meghaladja Oroszország éves gazdasági teljesítményét, egymaga annyit ér, mint a második-harmadik helyen szerénykedő két amerikai mamut, az Exxon Mobil és a General Electric együttvéve. Ugyan e rangsor azért valamelyest torzít, hiszen a Petrochina részvényeinek mindössze 13%-a van magántulajdonban, s ez alaposan felértékeli a közkézen forgó papírok értékét, melyet a rendkívül dinamikus kínai részvénypiac túljegyzései csak tovább fokoznak (valójában a Petrochina árbevétele alapján nem szerepel a világ legnagyobb ötven vállalata között, s például az Exxon Mobil évente másfélszer több olajat és gázt termel ki, s tartalékai is meghaladják kínai vetélytársáét). Mindenestre ma nemcsak a Petrochina iparági első, hanem például a China Mobil is a legnagyobb távközlési társaság, az Industrial & Commercial Bank of China (ICBC) pedig a világ legértékesebb pénzintézete, maga mögött hagyva ágazatuk korábbi vezetőit, a Vodafone-t ill. a Citigroup-ot. Sőt, a világ három legnagyobb, tőzsdén jegyzett bankja közül ma már mind kínai (ICBC, a China Construction és a Bank of China).
Ugyanígy megrengette a világot Alibaba. Az internetes cégek esetében a Google 2004-es megjelenése óta nem történt olyan nagy tőkebevonással járó tőzsdei bevezetés, mint az Alibaba.com online kereskedelmi portál estében (a részvényeit 256-szorosan túljegyezték), mely pillanatok alatt a világ ötödik legértékesebb internetes cége lett.
A tőzsdei felértékeltséggel ellentétben az árbevételi toplistákon még nincsenek ennyire az élmezőnyben a kínaiak, a legelőkelőbb helyezést elfoglaló China Petrol a 16., mely azért jelzi a tőzsdei buborék felpumpáltságát. De dinamizmusukat tekintve a közeljövőben e téren is masszív előretörés prognosztizálható.
E cégek ma még elsősorban a hazai piacon működnek, de vannak már olyanok is, akik kiléptek a világpiacra, mint például a Lenovo, mely a világ harmadik-negyedik legnagyobb számítógépgyártójává vált az IBM számítógépgyártó üzletágának 2005-ben történt megvásárlásával.
S ugyanígy a kínai tőke befektetőként is kilépett a nemzetközi színtérre, egyre gyakrabban lehet hallani kínai cégek tulajdonszerzéséről a világ számos, igen jelentős vállalatában. 2008-ban szerzett 20 százalékos tulajdonrészt Afrika legnagyobb bankjában, a dél-afrikai Standard Bankban az ICBC, mellyel az eddigi legnagyobb afrikai külföldi beruházást hajtotta végre. De nem kell Afrikába menni, hogy kínai beruházásra leljünk. Európában is hódítanak a kínai cégek, s már nemcsak a kereskedelemben és a vendéglátásban vannak jelen, hanem Európa emblematikus iparvállalatai közül is többre rátették a kezüket.
A brit autóipar gyöngyszemei az elmúlt években sorra kínai és indiai tulajdonba kerültek. 2005-ben a kínai Nanjing szerezte meg az MG-Rover gyártóbázisát, a Shanghai Automotive Industry Corporation (SAIC) pedig a Rover gyártási jogát és márkanevét (a SAIC 2007-ben bekebelezte a Nanjingot, s ezzel az MG Rover egészét). 2008-ban a Land Rover és a Jaguar indiai kézbe, a Tata tulajdonába került. A szerbiai Zastava privatizációja szintén felkeltette a kínai és indiai cégek érdeklődését.
A francia ipar is kapott a távol-keleti tőkéből. A Total, a világ negyedik legnagyobb olajtársasága is részvényesei között tudhatja a kínai államot, ugyanis 2008-ban a kínai jegybank befektetési cége, a Safe 1,6 százalékos tulajdont szerzett a francia mamutban, mely dobbantóként szolgálhat a következő részvényvásárlásokhoz is.
A kínai tőke megindult, ki tudja, kit hogyan talál meg, de hogy mindenhova odaér és beférkőzik, abban biztosak lehetünk. Ahogy az utolsó afrikai, latin-amerikai vagy akár magyarországi kisvárosokban is vannak kínai kereskedők és éttermek, úgy meg fognak jelenni részvényesként a nagy ipari és szolgáltatócégekben. S erre már nem is kell oly sokat várni...
Március 24-én Olümpiában fellobbant a láng, s ezzel megkezdődött a 2008-as olimpiai év. Március 31-én mergérkezett Pekingbe, majd a Tienanmen téren óriási ünnepség keretében indították hosszú útra, melynek keretében bejárja a Föld számos nagyvárosát, felviszik a világ tetejére, s 130 nap múlva, 137 ezer km megtétele után érkezik vissza a 29. nyári játékok színhelyére Pekingbe, a 2008. augusztus 8-ai megnyitóra. A fáklyát 21 800 fős váltó hordozza végig a világ minden földrészén, útközben érintve Kína minden fontosabb nevezetességét, Tibetet, Tajvant, Makaót és Hongkongot, valamint a világ 19 nagyvárosát.
Persze az olimpiai események a tibeti tiltakozások és bojkottfelhívások árnyékába kerültek, politikusok, vezetők nyilatkoznak ezügyben. Bojkottot azonban valószínűleg senki nem mer hirdetni, hiszen annak valószínűleg igen kemény árat kell majd fizetnie, s a kereskedelmi haszon, a gazdasági érdek az emberi jogokat és humanitárius politikát mindig is háttérbe szorította. Valószínűleg senki nem fog komoly kockázatot magában hordozó kijelentést tenni.
No de nézzük mi a helyzet a másik oldalon, Kínában. Peking felkészült az olimpiára, a futurisztikus épületek, a madárfészek, a vízkocka, az olimpiai stadion várják a sportolókat, s hamarosan elkészül az építészet egyik legújabb kori csodája, a kínai tv központi székháza is. Nézegessünk képeket:
Nagyszerű elemzés olvasható katonai-biztonsági témában a Figyelő dr. Rácz Lajos nyugalmazott ezredessel, biztonságpolitikai elemzővel készített interjújában, aki nyolc évig volt Pekingben katonai attasé. Itt olvasható.
Március 10-én tüntetések kezdődtek Lhászában és Tibet más térségeiben. Buddhista papok és szerzetesek az 1959-es tibeti felkelés évfordulójára emlékeztek, éppen 49 éve menekült el a dalai láma Tibetből. A kínai kormányerők azonban ferde szemmel nézték a békés felvonulást, s több tucat szerzetest őrizetbe vettek. Ez olaj volt a tűzre, s véres zavargások kezdődtek. Állítólag buddhista szerzetesek kövekkel támadták meg a Dazhao kolostor körül járőröző rendőröket. Vagy az éhségsztrájkba kezdett szerzetesekre törtek rá a kínai rendőrök egy lhászai kolostorban. Hogy mi is történt valóban, az a kínai és a tibeti tudósítások ellentmondása miatt nem minden részletében tiszta. A tüntetések gyújtogatásba és kődobálásba torkollottak, öbb mint 200 lakást, boltot és 56 autót törtek össze illetve gyújtottak fel, s a tüntetők „lábbal tiporták a kínai zászlót”. A zavargások eredményeként mindenesetre sok tibeti életét vesztette. Mennyi? Kína egy tucatról, tibeti források 80-100 ill. több száz halottról írnak. A zavargások később más tibetiek lakta tartományra is átterjedt. Szecsuánban szintén voltak halálos áldozatok, de Quinghai és Gansu tartományokban is tüntettek, sőt Pekingben egyetemisták hétfőn gyertyás ülősztrájkot tartottak.
Sokan felvetik ennek kapcsán a kérdést, mi lesz az olimpiával? Kína hatalmas energiákat feccölt az olimpia megrendezésébe, s nem fogja engedni, hogy politikai okokból a sport ünnepe kárt szenvedjen, hiszen Kína ezzel az eseménnyel fog kilépni a világ színpadára, s először fogja igazán megmutatni, milyen is az Új Kína. Ebbe nem fér bele semmilyen fekete folt. Persze a tibetiek úgy érzik, hogy ez a helyzet a legalkalmasabb követeléseik eléréséhez, hiszen a világ 2008-ban Kínára figyel, s a Nyugat nem tűri sokáig a jelenlegi helyzetet, s emberi jogi kérdésekben nem enged, még abban az esetben sem, ha ez az olimpia bojkottjával járna. Nemzetközi szervezetek is felvetik az olimpia bojkottjának lehetőségét. Sokan hallatják a hangjukat, de a mai világpolitikai körülmények között Tibet kérdésében nem valószínű, hogy valóban áttörő eredményeket érhet el a Nyugat. A kínai dollármegtakarítások, a hihetetlen összegű devizatartalék Kínát ma olyan súlyponti országgá teszi, mely az Egyesült Államok vagy más fejlett országok kormányának maximum a verbális rosszallását eredményezheti, valódi válasz nehezen kivitelezhető. A világ egyre jobban függ Kínától: ott folyik a termelés, a nemzetközi cégek profitja egyre nagyobb mértékben ott termelődik, Kína az egyik legfontosabb feltörekvő piac, s hát a dollárhalmok, ugye. A világ majd behunyja a szemét, legfeljebb hangosabb ejnyebejnye lesz a reakció. Nem ez történt Csecsenföld ügyében is?
Egyre többen fektetnek be Kínában, a kisrészvényesek is bíznak abban, hogy Kínából sokkal több csurranhat-cseppenhet, még akkor is, ha sokan felhívják a figyelmet ennek kockázataira. A Figyelő eheti címlapsztorija erre fókuszál.
A gazdasági növekedés következtében gazdagodó kínai kincstárból egyre több jut a kínai világpolitikai szerep erősítésére. Ebben a katonai és űripari kiadások növekedése fontos szerepet kap.
Kína egyre többet költ a hadseregre, a védelmi kiadások 2008-ban várhatóan 18%-kal haladják meg az előző évit, ezzel közel 60 milliárd dollárból gazdálkodhat a katonai büdzsé. Az USA szerint Kína olyan rendszert épít ki, ami képes ellenfelei műholdjait blokkolni, ezzel gátolni a kommunikációt, a tájékozódást és a felderítést is. (S Tajvan kérdése is gyakran kerül be e témában a híradásokba).
Kína volt a harmadik ország, mely önerőből embert juttatott az űrbe. Kína már a nyolcvanas évek végén majdnem képessé vált arra, hogy önerőből űrhajóst küldjön a világűrbe. Az eredeti űrhajósprogramot azonban még a nyolcvanas években leállították.
Az 1990-es években Csiang Cö-min egyre nagyobb hangsúlyt helyezett a program újraindítására. A kínaiak új rakéta- és űrhajó-típust építettek, s 1999-ben a Góbi-sivatagban lévő Jiuquan-űrközpontból fellőtték az Isteni hajót, a Sencsou-1-et. Ezt még három újabb embernélküli tesztrepülés követte, majd 2003-ban Jang Li-vei-jel, az első tajkonautával a fedélzeten felszállt a Sencsou-5, amit 2005-ben a már több űrhajóssal felszálló Sencsou-6 követett. Az ország az évtized végére szeretne kifejleszteni egy kisméretű saját űrállomást is, 2017-ben pedig leszállni a Holdra.
Az űrprogramban a presztízs-szempontok fontos szerepet játszanak, de ennek közvetlen és közvetett hatásai a kínai ipar fejlődésére is számottevő hatással lehetnek. A növekvő katonai- és űripari kiadások a csúcstechnológiai ipar fejlődését gyorsítják, melynek fejlődése később a technológiai polgári célú kiterjesztésével az egész ipar fejlődését katalizálhatja.
Kína elképesztő gazdasági növekedést mutatott az elmúlt évtizedekben. 1978-tól, a gazdasági reformok kezdetétől az évi átlagos GDP-növekedés meghaladta a 9 százalékot. 2007-ben – a növekedés-lassító intézkedések ellenére – még ezt is meghaladóan, 11,4 százalékkal bővült a kínai gazdaság, mely az elmúlt másfél évtizedben kiemelkedő teljesítményt jelent. E növekedés eredményeként Kína hamarosan a világ harmadik legnagyobb gazdaságává válik az USA és Japán mögött, letaszítva Németországot a dobogóról. 2000-ben azt tűzte ki a kínai vezetés, hogy 2020-ra a kínai gazdasági teljesítmény négyszeresére növekedjen. Az OECD becslése szerint 2015-re Kína gazdasága lesz a világ legnagyobbja, s a következő 25 évben is legalább 4,5 százalékos átlagos éves növekedést produkálhat, ami még mindig fele az elmúlt 25 év átlagának. 2030-ra a világ termelésének negyedét adhatja Kína, ami igen jelentős előrelépés a jelenlegi közel 15 százalékhoz képest (az átlagos életszínvonal azonban lassabban fejlődik, az egy főre jutó jövedelem 2030-ra érheti csak el az 1990-es nyugat-európai átlagot.
Kínába hatalmas ütemben áramlik a külföldi tőke. 2007-ben 82,7 milliárd dollár külföldi működőtőke érkezett az ázsiai országba, ami 14%-os növekedést jelent az előző évhez viszonyítva.
A kínai kormány szeretné visszafogni a gazdasági növekedés sebességét. 2008-ra mindössze 8%-os GDP-növekedést szeretnének, bár elemzők szerint 9,5-10,5% is valószínűsíthető. A kínai nemzeti bank hiába hajt végre kamatemeléseket, hiába emelte 2007-ben tízszeresére a kötelező banki tartalékszintet, a gazdaság lehűtése sikertelennek bizonyult, a megcélzott növekedési számokat rendre túlteljesítik. Viszont a korábbit meghaladó mértékű az infláció. 2007-ben 7% -ra növekedett, ilyen magas nem volt a megelőző évtizedben.
Kína növekedése a világgazdaság stabilitását is növelheti azáltal, hogy az nem lesz annyira kitéve az amerikai konjunkturális folyamatoknak, viszont azt is tudni kell, hogy a kínai termékek fő piaca az Egyesült Államok. A két ország kölcsönös függése nagy, Kína termel, az USA vásárol. Egyre vastagabb dollárkötegek áramlanak Kínába, s a kelet-ázsiai ország óriási dollártartalékokat halmoz fel (jelenleg 1800 milliárd dollárra tehető). Hogy ez mit eredményez majd? Meg tudja-e szorongatni, sakkban tudja-e tartani Kína Amerikát? Majd meglátjuk mi sül ki ebből…
Kínában az 1970-es évek óta törvény szabályozza a családtervezést, s az állam az egygyermekes családmodellt támogatja (a városokban egy, vidéken két gyereket engedélyeznek családonként). Akik megszegték a családtervezési törvényeket, azok súlyos bírságokra számíthattak. A születésszabályozással az évtizedek folyamán több százmillió gyerek születését akadályozták meg. Az 1970-es években száz kínai nő átlagosan 580 gyereket szült, mára ez a szám 180-ra csökkent. Ám ahhoz, hogy a népesség száma stagnáljon, ne nőjön, vagy csökkenjen legalább 210 gyereknek kellene száz anyára jutnia. Mivel ezt a számot régóta nem éri el a kínai születésszám, a társadalom egyre jobban öregszik, mely a közeljövőben – a társadalombiztosítási rendszer fejletlensége miatt is – komoly problémákat fog eredményezni. Ráadásul a gyerekek nagyobb része fiú, mivel a kínai családok a fiúgyereket részesítik előnyben, ha már csak egy gyereket lehet vállalni. Ez viszont vészesen eltorzította a nemi arányokat, egyre jelentősebb a nőhiány, mely a további reprodukciót is gátolja. S ez egy olyan országban, mely a prognózisok szerint 2033-ra eléri a 1,5 milliárdos lakosságszámot, komoly demográfiai és szociális problémákat élez ki. Ugyanakkor a családtervezési törvények betartatása is egyre komolyabb akadályokba ütközik a hatalmas népvándorlás miatt. Becslések szerint legalább 150 millió ember vándorolt a tengerparti sáv városaiba, hogy munkát és megélhetést találjon, ami a kínai adminisztráció számára is komoly kihívást jelent. Mindenestre a kormánynak valamit tenni kell, hogy a szociális időzített bombát idejében hatástalanítsa!
Szinte hetente lehet hallani óriási környezetszennyező haváriákról, mely gyakran kínaiak tucatjainak az életébe kerül. Kínában találhatóak a legszennyezettebb folyók és városok. A világ legszennyezettebb 20 városából 16 Kínában található.
2005-ben járta be a világsajtót a Csilin városában történt vegyi katasztrófa. Egy olajfinomítóban történt robbanás miatt közel száz tonna benzol és más mérgező anyag került az Amur egyik mellékfolyójába, a Szonghua (Szungari) folyóba. A robbanás következtében közel tízezer embert telepítettek ki, mivel a rákkeltő benzolkoncentráció az egészségügyi határérték százszorosát is elérte! A hatóságok azonban sokáig titokban tartották a katasztrófa hírét, pedig a szennyeződés úszott Harbin, Észak-Kína egyik legnagyobb városa felé. A négymilliós városban több napra megszűnt a vízellátás, de ők még jól jártak. A nagyváros feletti 200 kilométeren ugyanis a titkolózás miatt valószínűleg sokan megitták a mérgező vizet.
2006-ban egy elsüllyedt tankerhajóról 25 tonna sav került egy víztárazóba, melyet tíz tonna hidrogén-cianiddal semlegesítettek. A víztározó százezer ember vízszükségletét látta el.
2008-ban pedig újabb szörnyű hírek érkeztek: 200 ezren maradtak ivóvíz nélkül, miután Kína középső részén három folyó is hatalmas területen vörösre színeződött. Egy másik városban pedig mérgező anyag került a csapvízbe.
Kínának egyre többe kerül a szennyezés, a kínai városok 60 százaléka súlyos légszennyezéstől szenved, gyakorlatilag hiányoznak a szennyvíztisztító berendezések. A Financial Times szerint Kínában évente közel 760 ezer ember hal meg a levegő-, és vízszennyezés miatt.
A Világbank szerint a kínai GDP 5-8 százalékát költik a víz és levegőszennyezés kompenzálására. Csak a harbini eset utáni tisztítás 3,3 milliárd dollárba került. 238 ezer ipari vállalat 90%-nál a főbb szennyezőanyagok kibocsátása elérte a határértéket, s a közelmúltban 84 ezer súlyosan környezetszennyező kisvállalatot zártak be. Egyes régiókban úgy vélik, hogy a gazdasági növekedés következtében termelődő haszonnal nagyobb összegre rúgnak a környezeti károk, ebből a szempontból a szénbányászatáról nevezetes Shanszi lösztartomány emelkedik ki.
Nagy problémát okoz, hogy a szennyezés miatt fogynak a tiszta vízkészletek. Az egy főre jutó ivóvízkészlet Kínában az egyik legalacsonyabb a világon, közel a lakosság fele, kb. 600 millió ember vízellátása problémás a szennyezés miatt. Minden évben városok százaiban adnak ki vízfogyasztást korlátozó rendeleteket. A vízhiány a 2020-as évekre visszavetheti az ipar növekedését is.
Hasonló problémát jelent az igen gyors hulladékképződés is, melynek lassítása, visszafogása ugyancsak fontos feladat (például Kínában naponta elképesztő mennyiségű, hárommilliárd műanyag zacskót használnak).
Kína gyors gazdasági növekedése és a globális gazdaságba történő reintegrációja hatalmas infrastrukturális fejlesztéseket is igényel. 2001-2005 között többet költöttek az utak, vasutak és más műszaki infrastruktúrák fejlesztésére, mint a megelőző 50 évben együttvéve. S a beruházások üteme tovább gyorsul: 2006-2010 között csak vasútfejlesztésre 200 milliárd dollárt fognak fordítani, amely négyszer több a megelőző öt év összegénél.
S ami épül, az elképesztő.
Hamarosan elkészül a világ legnagyobb repülőtere Pekingben, a 3 km hosszan elnyúló, kanyargó kínai sárkányt formázó új terminál, melyet 4 éven keresztül közel 50 ezer munkás épített. A monumentális császári palotához hasonlóan vörös színűre festett falak, és aranyszínű tető nemcsak külcsínében, hanem monumentalitásában is hasonló a Tiltott Városhoz. A pekingi reptér 2002-ben utasforgalom alapján a 26. legnagyobb repülőtér volt a világon, ma, 2008 elején már a kilencedik. Pekingben már a második repteret tervezik, mivel a jelenlegi 2008-ban, 7 évvel a tervezett előtt eléri a 60 milliós éves utasforgalmat. A légi közlekedés hihetetlen gyorsan fejlődik. Míg 1985-ben mindössze 7 millióan utaztak repülőgéppel, 2007-ben már 185 millióan. Ez szintén fejlesztésekért, bővítésekért kiált. A tervek szerint 2020-ra újabb közel száz repülőteret építenek a már ma is üzemelő 142 mellé. A 30 millió utasnál nagyobb kapacitású repterek számát háromról tizenháromra növelik.
A Hangzhou öböl felett a világ leghosszabb tengeri hídja készül el 2008-ban: a 36 km hosszú hatsávos autópálya felére, két órásra csökkenti a távolságot Kína két legforgalmasabb tengeri kikötője, Sanghaj és Ningbo között. Persze a rekorddöntés házon belül marad, hiszen a jelenlegi leghosszabb híd is Sanghajban van, a 32 km-es Donghai, amit mindössze 3 éve adtak át, ez köti össze a várost Yangshan előkikötővel. 2010-re egyébként valószínűleg ez lesz a világ legnagyobb mélytengeri kikötője.
Ugyancsak az olimpiára készül el a Pekinghez legközelebbi tengeri kikötőt Tiencsint a fővárossal összekötő intercity vonal, mely 350 km/h-s sebességével a leggyorsabb lesz az országon belül, s a 115km-es távolságot fél óra alatt teszi meg (összehasonlításul a hasonló Salgótarján-Budapest távolság 2,5 órába kerül a MÁV-nak). De már megkezdték a Pekinget Sanghajjal összekötő, 1300 km hosszú nagysebességű (380 km/h-s sebessége a világ leggyorsabb vasútvonálává teszi) vasút építését, melyet 5 év alatt terveznek megépíteni (2012-ben adják át). Ezáltal a két város közötti távolság a jelenlegi 12-ről 4 órára redukálódik, mely már versenyképes alternatívát kínál a légiközlekedésnek is. Ez lesz a valaha végrehajtott legdrágább vasúti beruházás Kínában (30 milliárd dollár a tervezett büdzsé), pedig Kína nem szűkölködik a monumentális vasúti fejlesztésekben. A világ legmagasabban futó vasútvonalát 2006-ban építették meg Golmud és Lhasza között, ez azonban "mindössze" 4 milliárd dollárt emésztett fel.
A gyorsvasúti fejlesztésekhez hozzájárult, hogy az elmúlt években Kína olyan technológiákat importált Franciaországból, Japánból és Kanadából, amelyek lehetővé tették a 200-250 kilométeres óránkénti sebességre képes szerelvények gyártását. A Siemens átadta Kínának a 350 kilométeres sebességre képes vonatokról szóló teljes technológiai leírást. Kína a gyorsvasúti hálózat kiépítéséhez szükséges átfogó rendszert dolgozott ki, beleértve a szerelvények gyártását, a pálya kialakítását, a technológiát és a működtetéshez szükséges alapvető feltételeket. Már meg is kezdték a Siemens technológiával készülő vonatok gyártását
Tizenöt éve a távolsági közlekedésben még a lassú és zsúfolt vonatok, vagy a szűk utakon veszélyesen közlekedő buszok között lehetett választani (repülni mindössze 1993 óta engedik a kínaiakat, amennyiben rendelkeznek arra munkaadójuk engedélyével!). Azóta viszont robbanásszerű a fejlődés. Ma már a kínai autópálya-hálózat a második leghosszabb az egyesült államokbeli után: 2007 végén már 53.600 km-t tett ki a fizetős sztrádák hossza. Ugyan most már csökkenni fog a bővülés üteme, de 2020-ra el akarják érni a 70 ezer km-t. 17 év alatt annyi sztráda épül Kínában mint a fejlett nyugati országokban 40 év alatt.
A gyorsan fejlődő közúthálózatnak kell levennie a terhet a rendkívül túlterhelt vasúti szállítás válláról. A személyszállításban is növekedhet a közút szerepe, különösen, ha a személyautók száma gyorsan bővül. Eddig ugyanis a megépült sztrádák kihasználtsága gyakran nem túl nagy: a Peking és Shenjang közötti 660 km-es szakasz 2000-re már kiépült, de a közlekedés csak évekkel később kezdte nagy arányban birtokba venni, amikor kiépültek az útmenti ipari üzemek, s a nagy-távolságú közlekedésben is növekedett a magánautók súlya.
De nemcsak a sztrádák állnak az érdeklődés középpontjában. 2005-ben meghirdették „Az új szocialista vidék” programját, melynek keretében 300 ezer km új vidéki utat építenek 2006-2010 között, amivel másfélszeresére növelik a közutak hosszát, s csökkentik a területi különbségeket.
A fejlesztések mögé nézve számos problémával kell szembenéznie Kínának. Az állam és a tartományok közötti forrásmegosztás miatt az épülő autópályák többsége fizetős, ráadásul az útdíjak Kínában a legmagasabbak a világon, a fizetős utak 70%-a Kínában található. Emiatt a teherautókat túlpakolják, s részben ennek következménye, hogy a kínai utak a világ legveszélyesebbjei között vannak: 2006-ban 89 ezren haltak meg közúti balesetben. S a karbantartási költségek is jelentősen növekednek.
A vasúti beruházások üteme azonban egyelőre nem elegendő, melyet a 2008 eleji havazások okozta fennakadások is megerősítettek. A szénszállításban nagy szerepet játszó vasút leállása nemcsak a személyi közlekedésben okoztak fennakadást, hanem az energiaellátásban is zavart eredményeztek. Az északi bányákból a déli tengerparti kikötőkbe szállított szén nagyon leterheli az észak-déli vonalakat. A Világbank szerint a vasúti forgalom 25%-a Kínában zajlik, a világ vasútvonalainak mindössze 6%-án.
A beruházási összegek elképesztőek és egyre növekednek. 2008-ban 42 milliárd dollárt kívánnak vasúti fejlesztésekbe invesztálni, miközben az előző öt évben összesen 72 milliárdot költöttek e célra. A 19. század óta a világon a legnagyobb vasúti kapacitásbővítés zajlik ma Kínában: 2007 végén a vonalak összhossza elérte a 78 ezer km-t, s a növekedés üteme elképesztő. 2004-es tervek szerint 2020-ra 100 ezerre kívánták bővíteni a hálózatot, de 2007-ben módosították a terveket: 2015-re el akarják érni a 120 ezret. A gazdasági reformkorszak elmúlt 30 esztendejében építetthez képest ez 60%-kal több sínhosszt jelent! Ez már remélhetőleg ki fogja elégíteni a teherszállítási igényeket, melyre ma a vasút alig 40%-ban képes. Ezáltal a logisztikai költségek is csökkenthetők lesznek, mely ma a GDP 18%-át teszi ki, miközben az USA-ban ez csak 10% körüli. S a környezetszennyezés is csökkenthető a vasúti fejlesztések preferálásával...
Kína Európába történő áruszállításában is növekvő szerepet szán a vasútnak. A Selyemvasúton, a hajdani selyemút mentén haladó vasútvonalakon keresztül juthatna az áru az európai piacokra, mellyel tehermentesíteni lehetne a már ma is kapacitásuk határán lévő északi és déli kikötőket. A szállítási útvonal kialakítására 2008 elején kezdődtek meg a próbálkozások, egy kínai irányvonat már elindult a hamburgi kikötőbe – s Záhonyon keresztül Magyarország is részesülhet a kínai forgalomból.
A 2003-ban átadott sanghaji mágnesvasút a Pudong reptér és a belváros közötti 30 km-es szakaszt 8 perc alatt teszi meg – 420 km/h-s sebességgel. A helyi tanács a másik repteret Hongqiao-t is be akarja kapcsolni a hálózatba, de a lakosság részéről a Kínában minden korábbit meghaladó protestálás kezdődött a beruházás ellen. Sokan megkérdőjelezik a sanghaji gigaberuházások rentabilitását. A Maglev mellett a fentebb említett hidak is beleillenek ebbe a sorba.
Természetesen a vízi közlekedés sem maradhat ki a sorból. 2010-2020 között a konténeres szállítást is, méghozzá 85%-kal bővítik.
A közúthálózat gyors bővülése a városok kiterjedését is eredményezi, mellyel a tömegközlekedés fejlődése nem tart lépést, s növekszik a személygépkocsi forgalom. Pekingben ez már érezhető problémákat, dugókat és szmogot eredményez. Naponta ezer új autó kapcsolódik be a fővárosi forgalomba, s az egyre bővülő középosztály miatt még nagyobb növekedést prognosztizálható.
A városi tömegközlekedésben is jelentős beruházások zajlanak. 20 éve még csupán Peking és Tiencsin rendelkezett, összesen három metróvonallal, ma 15 városban folyik metróépítés több tíz milliárd dolláros értékben. Pekingben az olimpiai építkezések miatt, Sanghajban a 2010-es világkiállításra készülve építik az új vonalakat. A kínai kormány szeretné, ha 2015-re Pekingben lenne a világon a leghosszabb metróhálózat.
A kínai fejlődést látva gyakran felmerül a kérdés: ki tudja megállítani Kínát? 2008 elején kiderült: hiába fejlődik ellenállhatatlanul Kína, a természetet nem tudja legyőzni. Több tízezer kilométernyi vasútvonal és autóút vált használhatatlanná, nem működött a repülőterek egy része sem a havazás miatt. A szénszállítás fennakadásai miatt áramhiány alakult ki, ami miatt 1,8 millióan maradtak villany nélkül, és üzemek százai kényszerültek leállásra. A hó és a jég súlya alatt több mint 1 millió ház dőlt össze vagy rongálódott meg, a halottak száma pedig meghaladta a hetvenet. A Ráktérítő közelében, szubtrópusi övezetben fekvő Kanton pályaudvarán 800 ezer ember rekedt az állomáson. Ezek még csak az első jelek, de hogy fogja kezelni Kína az egyre elviselhetetlenebb szmogot, a talaj- és felszíni vizek elszennyeződését, az elsivatagosodást, az árvizeket stb.? A környezetvédelem kérdése már a pártközpontban is napirendre került. Szerencsére felismerték, hogy valamit tenni kell. Ideje lenne elkezdeni...
Az Egyesült Államokban kínai ipari kémeket fogtak el, akik fegyver- és repülőgépgyártó vállalatok titkait fürkészték és tulajdonították el. A kínai ipar egyik fontos "innovációs forrása" a máshol létrehozott fejlesztések lemásolása. Jó példa erre a kínai autóipar fejlődésének e néhány szelete. A felső sorban a Mercedes, a Toyota és a Daewoo modelljei, alatta a Geely, a Dadi és a Chery megdöbbentően élethű másolatai, melyet saját márkanéven forgalmaznak, s tagadnak mindenfajta kapcsolatot az eredetivel. De a BMW és a BYD márkajelzése között is feltételezhető a designer önálló gondolatainak hiánya. De ne feledjük Japán is így kezdte, s meddig jutott...
Testvérblogunk szerzőinek két hónapos kínai útjuk során szerzett tapasztalatai olvashatók alább. Vélemény arról, mit jelent Kína a világban 2007-2008 fordulóján, pár hónappal az olimpia előtt.
Ezen a blogon egy olyan kapun fogsz belépni, mely mögött a világ legnagyobb népességű országa tűnik fel. Kína még nagyon sok tekintetben mindig ismeretlen számunkra, bár az utóbbi években egyre többet tudunk róla, hiszen ma már minden szinten szinte minden kapcsolatba hozható Kínával. Ebben még nagyobb áttörést jelent az olimpia, mely az új Kína igazi bemutatkozása lesz a nemzetközi porondon. Hamarosan beindulunk...
A világkereskedelemben Kína egyre meghatározóbb szerepet tölt be, mind az export, mind az import terén. A kínai áruk elárasztják az egész világot, s ugyanakkor Kína a világ minden részén vásárol, hogy kielégítse iparának, energiagazdaságának szükségleteit. S nem csak az elmaradott, fejlődő országok természeti erőforrásainak felvásárlásában számít főszereplőnek, hanem olyan hagyományos nagy erőforrás-exportőrök, mint Ausztrália is már Kínával bonyolítja a legnagyobb üzleteket. Kína kielégíthetetlen étvágya mára letaszította trónjáról az ausztrál bányakincsek elsődleges importőrének számító Japánt. 
Nyugat-Ausztráliában egy valóságos 
Ha 
Forrás:HVG
Sokan felvetik ennek kapcsán a kérdést, mi lesz az 
2005-ben járta be a 
Kínának egyre többe kerül a szennyezés, a kínai városok 60 százaléka súlyos légszennyezéstől szenved, gyakorlatilag hiányoznak a szennyvíztisztító berendezések. A Financial Times szerint Kínában évente közel 760 ezer ember hal meg a levegő-, és vízszennyezés miatt.
){kind=link}