Panaszkodnak a külföldi cégek, hogy Kína milyen protekcionista, nacionalista állam, s nem engedi, hogy felvásárolják a kínai cégeket. Az EU Kínai Kereskedelmi Kamarája arra hívja fel a figyelmet, hogy a kínaiak bezárkóznak, s nem engedik be a tőkét, ha az a kínai cégek feletti tulajdonra pályázik. A legújabb hírek szerint a Coca-Cola közel 2,5 milliárd dollárért szeretné felvásárolni a Huiyuan Juice Group-ot, de egyesek szerint a kínai versenytársak lobbitevékenységbe kezdenek a kínai kormánynál, hogy megakadályozzák a tranzakciót. Kiemelik, hogy még egyetlen európai vállalat sem vásárolt fel jelentős kínai cégeket, s a protekcionizmus számos fontos szektorban akadályozza a külföldi működőtőke befektetéseket.
Miért mutogatnak az amerikai és európai cégek Kínára, hogy ott milyen nagy a protekcionizmus? Mi történt Franciaországban, amikor a Pepsi ráindult a Danone-ra? Természetesen a protekcionizmussal „alig” vádolható francia állam nekiment az ügyletnek, s a francia gazdaság gyöngyszemét életével és vérével is megőrizte, Jacques Chirac személyesen is kiállt a Danone védelmében. De Bush kollégáját is megkérdezhetnénk a protekcionizmusról. Amikor a Lenovo felvásárolta az IBM PC-részlegét, az amerikai kormány nemzetbiztonsági kérdést kreált az ügyből, és külön megvizsgálta a tranzakciót. Mivel szerintük Kína katonai célokra használja fel a megszerzett technológiákat, aláásva ezzel az USA fölényét. A Lenovo esete óta tovább növekedett az amerikaiak technológiai biztonsággal kapcsolatos aggodalma. Mikor a Seagate merevlemezgyártó felvásárlása is szóba került „az USA kormánya kiborult”.
A szabadpiaci körülmények egyre szélesednek, a liberalizáció egyre teljesebb, de a nemzeti vállalat jelleg azért nem ment még ki a divatból. Ki szeretett volna Magyarországon cseh Boci csokit vagy lengyel Győri Kekszet enni? Hiszen ezek a mi kutyánk kölykei. Nem adjuk! Persze végül csak adtuk, s ma már évtizedes márkáinkat importáljuk. De mi kicsik és erőtlenek, s túl liberalizáltak vagyunk. Bezzeg a legliberálisabb nagyhatalom megteheti és meg tudja tenni, hogy a számára nem kívánatos befektetőket kiszorítja – amíg bírja. Egy idő után persze nem tudnak ellenállni a piaci megfontolásoknak, a pénz hatalmának, ahogy a Lenovo esetében is látható volt.
Bezzeg az jó lenne, ha az ő cégeik mindenhol úgy hatolnának be a helyi gazdaságba, mint anno Kelet-Közép-Európában. Mint kés a vajba. Persze ez a piac a fasorban sincs Kínához képest. Ott megszerezni egy üdítőitalgyártó céget, az már nem lenne piskóta. Amúgy is a kínai lakosság egyre inkább átáll az amerikai életformára, melynek a cukros italok ugye egyik legfontosabb kulturális pillérét adják.
A Monroe-elv szerint Amerika az amerikaiaké. De Pekingben sem gondolják másként, ott az a mondás dívik, hogy Kína a kínaiaké. Talán nem véletlen, hogy a működőtőke áramlások terén a Nagy-kína részei, Hongkong és Tajvan állnak az élen (az EU27 például kevesebb, mint 5 százalékkal részesedik a kínai KMT-ből). Ők mégis csak kínaiak...
Kedves európai és amerikai kormányerők. Csak egy kérdést tennék fel. Miért nézed a szálkát a te atyádfia szemében, a gerendát pedig, mely a te szemedben van, nem veszed észre? (Lukács 6, 41)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.