A válság végérvényesen elérte Kínát is. Egy ennyire exportorientált gazdaság nem tud kívül maradni a világgazdaságban lejátszódó eseményekből, hiszen annak minden rezdülése visszahat rá. Látjuk ezt Magyarország esetében is...
Ahogy lecsökken a világgazdaság felvevőképessége, úgy esik vissza a világ műhelyének, Kínának a kivitele, s belső kereslet redukálása értelemszerűen a behozatalban is csökkenést idéz elő. Mindez a gazdasági növekedés lanyhulásában is jelentkezik. S ha a világgazdasági növekedés egyik motorja nem pörög…
Novemberben az elmúlt év hasonló időszakához képest 2,2 százalékkal csökkent a Kínából kiinduló export. Ilyen mértékű zuhanásra 1999 óta nem volt példa, s a hitelek befagyasztása tovább nehezíti a kínai exportőrök dolgát. Az import 18 százalékos csökkenése pedig hovatovább a legnagyobb a mérések eddigi történetében.
A Világbank 2009-re 7,5 százalékos növekedést prognosztizál az idei 9.4 százalékhoz képest, mely az elmúlt húsz év leggyengébb gazdasági növekedését jelentené Kínában. S ez a relatíve alacsony növekedési ráta a munkaerőpiac gyorsabb bővülése miatt már szociális feszültségek forrása lehet. A korábbi tapasztalatok azt mutatták, hogy minimum 8 százalékos GDP-növekedés szükséges az évente megjelenő 20 millió új álláskereső munkához juttatásához. Ráadásul az export befagyása elbocsátási hullámokhoz vezet, melyek szintén tömeges tüntetéseket eredményeznek, elsősorban a vidéki térségekben, ahová a központokból a válságot igyekeznek áttolni – a munkanélküliség elsősorban itt fokozódik.
A recesszió a pénzügyi szektorban még inkább érződik, fokozódik a deflációtól való félelem. Miközben a jüan árfolyama mélyrepülésbe kezdett. Mindezek a reálgazdaságban is megjelentek, az ingatlanárak egyes városokban már 30-40 százalékkal estek.
A kínai kormány igyekszik elejét venni a válságnak. A 2010-ig szóló, 586 milliárd dolláros konjunktúraélénkítő csomag elsősorban a belső fogyasztást igyekszik erősíteni ( a GDP-nek mindössze egyharmadát adja a belföldi lakossági fogyasztás). Infrastruktúra fejlesztő programok indulnak, a földrengés sújtotta vidékek újjáépítésére is jelentős forrásokat csoportosítottak át, a háztartási készülékek vásárlásának állami támogatásával pedig a lakossági fogyasztást igyekeznek felpörgetni.
Mi lesz Kínával a világpiac nélkül?
A külső kiadások további megnyirbálása révén javulhat ugyan a kínai gazdaság pozíciója, ez viszont a világgazdaságra legalább annyira kihat, mint a kínai export visszaesése.
A legjobb példát a repülőgépipar szolgáltatja. A kínai állami légitársaságok visszavonták korábban leadott repülőgép-megrendeléseiket, mellyel nemcsak néhány üzemet, hanem a globális repülőgépgyártást is válságba sodorják. Különösen az amúgy is problémákkal küzdő európai gyártókat hozhatja kritikus helyzetbe a kormánydöntés, mert ők a kínai (s más feltörekvő) piactól várták sorsuk jobbra fordulását. Ez a döntés csak az Airbus esetében több mint 400 repülőgépet jelent.
Mi lesz a világgal a kínai piac nélkül?
Kína világgazdasági súlya a válság idején méginkább láthatóvá válik. Megmentheti-e a világot bárki is az egyre mélyülő válságtól?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.